Távkapcsolatban élők, hogy élitek ezt meg?

Miért nem tudtok közelebb költözni egymáshoz?

Amikor távkapcsolatban éltem, egyáltalán nem így éltem ezt meg. Nincsenek önértékelési gondjaim, hogy ilyen paranoid gondolatokkal kínozzam magam és hülyeségeken kattogjak, tudtam, hogy ha nem szeretne és nem akarna velem lenni, akkor nem kínlódik távkapcsolatban, hanem elhagy és keres mást. Hülye gondolatok táplálása helyett én inkább az életem többi fontos területére koncentráltam.

Minden ember megszokta érezni a bajt és azt is, ha a kapcsolata nem lesz tartós. Szerintem nálad is ez van és akkor is ez lesz ha kierőszakolod az összeköltözést. Nem vele fogsz megöregedni. Ezt az ember megérzi.

Sajnos én is dettó ugyanígy voltam mint te. Folyton kattogtam amíg távol volt és ugyan úgy azt éreztem, hogy nekem ő fontosabb mint én neki. Most itt van, de állandóan dolgozik, fáradt...Szóval most meg az a problémám, hogy kevés időt tudunk így is együtt lenni tartalmasan :(