Mi a jo a tavkapcsolatban? Mit tudsz szeretni valakiben, akit nem is ismersz?

Akármilyen kapcsolatba lépsz, az elején abba szeretsz bele, amit és akit nem is ismersz. Ha minden nap együtt lógsz valakivel, akkor is hónapok kellenek, hogy megismerj valakit. Egy távkapcsolat máshogy alakul ki általában. Elmesélem velem hogy esett meg, és akkor talán máshogy fogod látni.

Szóval volt egy oldal, ahol pár haverral fent voltunk, trollkodtunk már azelőtt, hogy megjelent volna ez a jelenség. És egyszer csak elkezdtem beszélgetni egy lánnyal. MSN címet cseréltünk, és beszélgettünk minden este órákat. Suli után, suli előtt, és úgy vettük észre, hogy tök jól kijövünk, jó lenne találkozni egyszer. Találkoztunk rá 2 hétre kb. ( 70 km volt köztünk - iskolásként nagy távolság ). Majd örültünk, tök jól elvoltunk, majd beszélgettünk tovább. Tudod olyan volt a dolog, hogy lehet hogy nem látom minden nap, de mintha ismerném ezer éve, és ő is engem. Aztán megbeszéltünk még egy találkozót, ahol megbeszéltük, hogy az első találkozón mindketten nagyon tetszettünk egymásnak, nem tudtunk csak a másikra gondolni stb. (én 18 voltam) és összejöttünk. Hetente találkoztunk egy napot, majd pár hónap után már minden hétvégét együtt töltöttünk, és szüneteket, majd 3 év után összeköltöztünk. 7 évet voltunk együtt.

Nem így terveztük, így alakult. Mi volt a jó benne? Ha szerelmes vagy, akkor mi a jó benne? Tudod talán sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk azáltal, hogy sokkal többet beszélgettünk, mint mások. Minket az tartott össze. Sokkal jobban megéltük a hiányt, sokkal jobban megéltük az együtt töltött perceket, órákat, napokat. Sokkal jobban örültünk apró dolgoknak. Néha az élet csak úgy alakítja a dolgokat. Nekünk csak meg kell élni. :) Egy percét sem bántam meg.

Munka mellett biztos más lehet. Mi addigra már összeköltöztünk, így nem volt baj.

Amit az élet dob, fogadd el. Ha egy távkapcsolatot dob, nem tudsz mit tenni, vagy dobod, vagy fogadod.

Tinikorban, kizárt, hogy működjön, ez tény. ;)

22 évesen volt egy távkapcsolatom, kemény volt :D 6 hónapig csak írtunk, jézusom..mennyit, már nem volt mit írni, elfogyott a szó, aztán jött a találkozás. Szar volt a 6 hónap, neki is, nekem is, de ki kellett bírni. Atombiztosra akartunk menni, ha 6 hónapot kibírunk, akkor mindent kibírunk címszó égisze alatt fogant a dolog. Jól is mentek a dolgok miután találkoztunk, fél évre rá, elhagyott, eléggé kicsináltam, nem érdemeltem meg stb.

Nem mondom, hogy könnyű, de kibírható volt a 6 hónap. Kapott egy jópár pofont a billentyűzet közben, meg a földhöz b/\szott telefonok is gyakoriak voltak.

Ha erősek az érzelmek mindkét félről, kibírható/elviselhető. Vagy? Vagy lehet, hogy kell hozzá egy adott fokú őrültség is? Na mindegy. Leírtam amit akartam. :)

Énis heti egyszer talalkoztam a páronal egy évi. Hétfőtöl Péntekig reg 7töl este 7ig melozott ,Szombaton meg 7töl du 5ig kb. 6kor talalkoztunk és Vasárnap kb 17 18ig voltunk együtt. Köztünk csak 30km-er volt. Én két müszakba meloztam és a lányom miatt esténként nem tudtunk talalkozni ,az ovi is ide kötött.

Fél éve hozáköltöztünk.

Nem foglalkoztunk evvel ,mert szerettük akkor is egymást.

A hoszu kapcsolat titka a kevesebb találkozás.

n27

Tobb mint 1 ev tavkapcsolat utan osszekoltoztunk es osszehazasodtunk. Nem mondom h nincsenek vitak de nagyon szeretjuk egymast ezek ellenere is. Ha valakit szeretsz akkor nem a tavolsagot nezed, a hibait meg el kell fogadni, o is elfogadja az enyeimet.

Tobb ezer kilometerre laktunk egymastol ugyhogy heti 1 tali nem volt kivitelezheto. Most viszont egymas mellett ebredunk minden nap :P Megérte az a tobb mint 1 év tavkapcsolat pedig nem volt könnyü

Vagy ritkan talalkozok vele, vagy soha, utobbit birnam rosszabbul. Nem azert csinaljuk mert ez jo, hanem mert erre van lehetosegunk. Mi naponta nem csak egy, hanem elosztva legalabb harom orat beszelgetunk. Ennyit meg a sajat anyammal sem szoktam, pedig vele egy fedel alatt elek. :D

Persze nem mehet ez igy orokke, de igy is szeretetteljes a kapcsolatunk, nem dugopajtik vagyunk. Talan segit megerteni a mukodokepesseget, ha belegondolsz mennyi rossz hazassag van, zsortolodessel, hallgatassal telnek el evek. Elorebb vannak azzal, hogy minden nap egyutt vannak? Nem nagyon.

Az elso jol leirta. Altalaban hamarabb szeretsz bele valakibe, minthogy tuzetesen megismerned. Egyebkent is, mikor mondhato, hogy jol ismersz valakit? Honapok, evek utan? Hany ev utan?

En is tavkapcsolatban elek, heti egyszer talalkozunk, van hogy fel napra, van hogy egy hetvegere. Es a szemelyiseget szeretem. Persze, jo lenne, ha minden este mellette aludnek el, de hat alkalmazkodunk a lehetosegekhez. Egyebkent van ,aki egyutt el a parjaval, de alig beszelgetnek. Lehet, hogy tudjak egymasrol, hogy az egyik rendetlen, vagy haromnaponta agynemut cserel, vagy folyton kapcsolgatja a tvt, de egymas gondolatait nem ismerik. A tavkapcsolatban meg tobbet beszelgetnek, elmondjak mit hogyan eltek meg aznap. Szoval nem kevesbe ismerik egymast csak mas szemszogbol jobban, masbol meg kevesbe ismerik egymast.