Komoly nők, adnátok esélyt egy olyan férfinak aki sírva és térdenálva könyörgne szerelmetekért? Megígérné hogy az életben mindent megad nektek és bármire képes lesz, hogy boldoggá tegyen titeket.

Én nagyon fiatal, és nagyon nagyon naív voltam, és hittem egyetlen embernek egy ilyen esetében, aztán alig birtam magam összevakarni utána, és jó pár évbe, közel egy évtizedbe beletelt mire lelkileg kihevertem.

Azóta megöregedtem, és engem már a szavak nem hatnak meg az emberektől, mert tudom, hogy üresek, nincs mögöttük cselekedet, és nem is lesz, és egy ujabb alkalommal, ugyan az előfordulna.

Egy jó baráti kapcsolatnak viszont elrontója nem vagyok-szerelem,, testiség, minden nemű célzattal stbg. nélkül, de szerintem ettől meg némely nők dührohamba és örjöngésben fetrengenének:DD

:)

Egy ilyen jelenet után valahogy nem tudnék elképzelni egy kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatot, ami két egyenlő fél kölcsönös szeretetén és tiszteletén alapul.

Másrészt: a szerelmet nem lehet parancsra érezni, ha valaki nem tetszik, felőlem könyöröghet akármennyit, attól nem fog megtetszeni. Ha meg ráerőltetem magam úgy, hogy nem érzek iránta semmit, annak csak szenvedés lesz a vége.

5

*Egy ilyen jelenet után valahogy nem tudnék elképzelni egy kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatot, ami két egyenlő fél kölcsönös szeretetén és tiszteletén alapul.

Hát pedig nyugodtan a fuldoklásodon kívül-elképzelhetsz, mert meg volt. Kölcsönösen:)