Mi az, amit feláldoztatok a szerelmetekért, a kapcsolatért, illetve mi az, amit nyertetek vele?

Lemondtam a külföldi ösztöndíjas tanulásról, önkéntes, világvégi munkákról.

Nyertem vele egy olyan életet, amit nem cserélnék el a világ összes szabadságáért sem. Utazunk ketten is eleget, és meggondolva, szakmailag többet nyerek azzal, hogy valóban a végzettségemnek megfelelő munkát végzek, mint azzal, ha fél-egy évre kimegyek Afrikába a szegényeknek angolt vagy matekot tanítani, esetleg házat építeni.

Az olyan jellegű szabadság, mint ami a filmekben van a korai huszonéves, egyetemista lányok körében, az nem hiányzott sosem, annál jobb van nekem. Egy szerető társ, odaadó pár, akivel egy jó, kényelmes életet alakítunk ki magunknak, és akivel lehet igazán hosszú távra tervezni, nem csak az éppen belátható jövőre gondolni.

Nem mondtam le semmiről. Maximum némi szabadidőről, ami alatt úgyis csak értelmetlenül tengődtem a neten, szóval nem kár érte. Így is van annyi időm, hogy ide is felnézzek néha olvasgatni, irogatni, így azt hiszem érezhető, hogy nem vagyok épp elhavazva :D

Nyerni rengeteg mindent nyertem. Szeretőt, barátot, társat egy személyben, aki vevő a hülyeségeimre, és akivel kölcsönösen motiváljuk egymást.