Miért léteznek olyan szerencsétlen érzelmi életűek, mint én?

Szerintem nem erre gondolt. Hanem arra, hogy allj meg, merlegelj, logikusan, objektiven, helyezd eloterbe magad, hatvanyozottan ha kell, tartsd szem elott a sajat erdeked, azt ami neked jo, ne hagyd magad az erzelmeidnek, igenis allitsd meg oket, fogd vissza oket, torodj magaddal ilyenkor, ilyen helyzetekben celszeru lassan haladni, amugy en nem hallottam meg olyanrol, hogy valaki belehabarodott valakkbe par nap alatt, pusztan a masik irasaba es talalkozaskor a masik is is szerelmet vall. Tegyuk fel, vall. De hosszutavon ez inkabb platoi szokott lenni, jon a “kieges” az erdektelenseg. A megfeleles, a megszokas, a van valakim, de nem tudom miert. Meg amugy a fiuknak, pl nekem is, kiabrandito lenne az, ha par nap, vagy het alatt mar olyanokkal jonne, hogy “meghalok erted”. A masik felnek ez kiabrandito. (Volt olyan, hogy dobtak, lekoptattak?)

Szoval ha regota all fenn ez a helyzet nalad, akkor erdemes lenne egy pszichologussal megosztanod ezeket, mert hosszutavon sem neked, sem pedig a masik felnek nem kifizetodo ez a te, “tulzott” erzelmes kirohanasod, ami igazabol szerintem hazug, fars, delibab. Ha vegigjarnad ezt az utat, (lehet jartad, nem tudom) ugyis az jonne, hogy kiabrandulnal, platoi lenne. Vagy nem. De akkor az meg magasztolas, mintha rajongnal erte, mint egy tinilany a tinibalvany koncertjen.

Szerintem szellemileg sokat kell meg fejlodj, lelkiekben meg jobban megismerned onmagad.