Mért mindig én vagyok ennyire szerencsétlen?

Volt egy 2 éves kapcsolatom ami nem is olyan rég lett vége,3 hete ő szakított velem amit nem értek a mai napig sem mert,nem csaltam meg nem tettem olyan dolgokat ami fájt volna neki,2 évig hűséges voltam ő is én irántam,csak jött ez a nyári időszak,és úgy éreztem hogy kevesebbet vagyunk együtt aztán már nem írt úgy nem is keresett,mindig csak én kerestem már,aztán mondtam az egyik legjobb barátomnak,hogy úgy érzem hogy valami nem jó mert nem keress már úgy mint szokott,dolgoztam ő is dolgozott ez végett nyáron kevesebbe tudtunk együtt lenni,és én augusztus.1-én,össze vesztem vele az végett hogy mindig csak a munka van és mondtam neki hogy rá fog menni,a kapcsolatunkra ő mondta hogy nem,nem fog hogy volt egy ismerőse aki ki ment 2 hónapra dolgozni és ugyan úgy szeretik egymást a lényeg hogy mikor auguszuts 1-én össze vesztem vele akkor még ugyan úgy keresett de miután össze vesztem vele szinte már nem is keresett engem félek hogy ez a veszekedés ami,boronáltam el gondolkoztatta a kapcsolatunkról mert onnantól kezdve a veszekedés óta szinte egész augusztusba nem is keresett találkoztunk de akkor is úgy találkoztunk,hogy mindig én írtam rá és rendes furán éreztem már magam aztán augusztus 29.én pedig be igazolódott amit gondoltam hogy már valamiért nem érezz úgy csak nem értem azt,hogy az egyik hétbe még velem volt rá 1 hétre pedig már olyanokat vágott a fejemhez hogy már nem azt érzi amit kellene hol ott ő volt értem a legjobban meghalva mindig féltékeny volt csak nem mutatta ki ha el mentem a barátaimmal mindig féltékeny volt hol ott tudta,hogy nincs neki miért mert én még máig is mindennél jobban szeretem őt ami nekem máig is rossz mert állandóan azon gondolkozom hogy mit csinálhat és biztos el van nélkülem,de én nagyon nem vagyok el nélküle úgy érzem hogy ez a 2 év neki nem is jelentett annyit amennyit nekem ha nincs ez a nyár meg a meló meg minden akkor tudom hogy még mindig együtt lennénk annyira szeretett még lakatot is csinált bele vésve a dátumot,mikor össze jöttünk ki is raktuk a hídra meg minden aztán ahogy mondani szokták el szált a rózsaszín köd hol ott ez érthető mert 2 év után csak szeretett marad csak akkor sem értem ezt az egészet úgy érzem hogy lelkileg tönkre mentem,legjobb barátom is már más haverral tölti az idejét és rendes barátom sincs akivel meg tudnám ezt az egészet beszélni.Volt régebben egy 11 hónapos kapcsolatom ahol ott is több mint 1 évet ki voltam most pedig,van ez a 2,éves és félek hogy ez még tovább fog tartani mert az előző kapcsolatom az nem volt valami komoly csak vele vesztettem el a szüzeségem az előző kapcsolatomban,viszont ami most volt más volt be mutattam már a szüleimnek ő is övéinek,szinte már úgy éltünk mint ha ő haza menne hozzánk én meg haza mennék ő hozzájuk,fogalmam sincs mi tévő legyek reggel el sem tudom mennyire rossz fájdalmat,érzek csak forgolódom az ágyamba és ő van a fejemben hogy már,nem fog hozzám bújni és azt az érzést nem kívánom senkinek az a baj hogy,nagyon tudok szeretni ragaszkodni és mindig én járok pórul,mindig meg fogadtam hogy nem kell nekem senki mert tudom hogy a végén,csak nekem fog fájni,ha meg látom valami képen,ne tudjátok meg azt hogy ki ráz a hideg nem tudom miért lényeg hogy nem tudom mit kezdjek ezzel az egész helyzettel,már nem olyanok a napjaim mind voltak 21f. tudom hogy még fiatal vagyok de akkor is lehet túl komolyan veszem az életet . Köszönöm a válaszokat előre is .