A "csúnyácskább, butácskább, bénácskább, szerencsétlen" embereknek, miért jár kevés boldogság? ) -:

Mindenkinek jár a lehetőség a boldogságra. Az már saját felelősség, mit sikerül megszerezni belőle.

Általában az ilyen embereknek nem kellenek a szintén csúnyácsák, de ők elvárnák, hogy másoknak kelljenek

Nem tudom,de ha jó a szíve az illetőnek akkor bizni kell Istenben és hátha jó lesz minden.

Én is ilyen tipus vagyok, semmiben sem vagyok jó,de csak reménykedni tudok. Néha elegem van az életből,és inkább feladnám,de csak egyszer élünk.

Szép nem vagyok, és ahogy idősödöm csak rosszabbul érzem magam. Okos sem vagyok,és szinte mindent elrontok. Néha ér egy két öröm,de irigylem azokat akiknek teljes,és boldog az életük. Jó időben,jó helyen..

Én ismerek egy lányt, aki csonkán született. 7 évvel fiatalabb nálam, és a párjával most várja a közös gyereket. Van férje és lesz közös baba is, és köszöni nagyon boldog.

Mindig azt hinné az ember, hogy a legszerencsétlenebbek a legrosszabb helyzetűek, pedig én pont azoktól tanultam a legtöbbet, akit elsőre nagyon le tud nézni a társadalom, hogy a boldogságot, hogy kapard össze magadnak.

Aki csak sajnáltatni tudja magát, az ott marad a mocsárba még egy ideig. Akik meg valóban ki lennének rekesztve, azok meg beveszik a leszarom tablettát és emelt fővel mennek a boldogság felé.

A boldogság senkinek sem JÁR.

Azt te állítod elő saját magadnak.

Az ilyen önsajnáltató, kesergő emberek azért nem boldogok, mert soha nem látják meg, hogy ha éppen ott van az orruk előtt. Állandóan irigykednek másokra.

Illetve állandóan mástól várják, hogy ezt az érzést megadják nekik.

HA lenne barátom/barátnőm, akkor ő boldoggá tudna tenni.

HA lenne egy jobb állásom, akkor végre boldog lennék.

HA gazdag családba születek, akkor boldog lehetnék.

HA szépnek születek, boldog lennék.

De nem, a boldogság nem ezektől függ. Nincs erre jobb bizonyíték, mint hogy hány olyan ember boldogtalan, akinek van párja (esetleg pont a párja miatt), akinek jó állása van, aki gazdag, vagy aki szép. Nekik ez az irigyelt tulajdonság megvan, mégsem lettek tőle automatikusan boldogok.

Viszont nézz meg egy gyereket, aki nyáron ül a padon, nyalja a fagyiját, tiszta kosz lesz tőle a térdéig, és élvezi, hogy süt rá a nap.

Tudod, a boldogság az a kellemes, békés, vidám kis érzés, amit te érzel egyedül. És erre vagy képes vagy, vagy nem.

Lehet valaki legboldogabb perce a héten, mikor este végre mindennel kész, egy jó könyvvel leül a meleg szobában, és simogatja a macskáját, miközben forró teát iszik. Meg lehet, hogy valaki ül a szobában, és kesereg, hogy buli helyett csak otthon olvashat, egyetlen társa egy macska, és teán kívül semmi se melegíti a hideg téli estéken.

Érzed a különbséget?

Te mindkét esetben egy embert látsz olvasni egy fotelben ülve, egy macskával.

#5

N, ezek nagyon sallangok, amiket írtál. Lehet-e valaki boldog úgy, mondjuk férfiként, hogy soha egyetlen nőt nem tud felszedni, nem azért, mert lesajnálja magát, hanem azért, mert a legtöbb nő csak a marketingre megy.

Ő pedig nem akarja megjátszani magát... mert azzal csak a marketingre hajtó lányokat vonzaná be.

Sokkal könnyebb úgy megtalálni a boldog kapcsolatot, hogy mondjuk nem vagy ronda... (Nem magamról beszélek, több jó nőm volt már.)

De át tudom érezni, hogy saját normális fiúbarátaim éveken át senkivel nem tudtak összejönni, csak azért mert "túl normálisak", "ne rontsuk el a barátságot"...

Egyedül senki nem lehet boldog. A mai nők pedig idióták... 99%-ban nem az alkalmas férjet választják, hanem azt, aki a marketinggel jól el tudta adni magát...

Egy normális lány a felszín mögé is néz... Ilyen a lányok 1%-a... Ebből az 1%-ból kell, hogy még fizikai vonzalom is legyen köztetek, és a másiknak ne legyen senkije...

Na bumm... a normális fiúk ezért vannak egyedül... Az okoskodó nőknek pedig ajánlott a válási statisztika megtekintése! Mert ők nem a marketinget választották, de valahogy mégis a házasságok fele válás, a másik fele pedig rosszul működik.