Zavarba hozom és ezért érzi kényelmetlenül magát a pasi? Vagy csak félénk a lányokkal?

Előzményként annyit tudni kell, hogy pár hónapja ismerjük egymást és egy baráti körhöz tartozunk. Ez idő alatt néha pár mondatban eldumáltunk felületes dolgokról. Eleinte nem mert a szemembe nézni, de aztán feloldódott és "egészséges" távolságban tartotta a szemkontaktust. Viszont pár hete elkezdett velem furcsán viselkedni. Ha próbáltam vele beszélgetni, akkor egy-két szóval lerendezett. Beszélgetést nem kezdeményezett. Amikor néha felé néztem, mintha akkor kapta volna el a tekintetét. De ebben nem vagyok biztos. Majd megint jöttek az egy-két szavas beszélgetések.

Majd szűkebb baráti körrel mentünk el szórakozni. Amint megérkeztem a megbeszélt helyre nem bírt mellettem megmaradni. Képes volt a szoba másik végébe menni (majdnem rohanni). Még vártuk a többieket, leültem mellé. Nem direkt, csak ott volt hely. Mivel ott ült síri csendben, (újfent) beszélgetést kezdeményeztem. (Amúgy én azt vettem észre, hogy csak velem ilyen. Máshoz odamegy, röhögcsél velük, igen lányokkal is.) És láss csodát, megeredt a nyelve. És meglepően gördülékenyen ment a beszélgetés. (Kicsit személyesebb dolgokról: ki mivel foglalkozik, szabadidő ...) Végig a telefonját babrálta (nem nyomkodta). A kis szösszenet végére már kezdett oldódni (nevetett). Ahogy elindultunk, mind a ketten egyik barátunkhoz/barátnőnkhöz mentünk oda. Igaz, ő megint sietősre vette a figurát. Utána már nem beszéltünk. De mikor elköszöntünk, akkor volt benne annyi lélekjelenlét, hogy rám nézve elköszönjön.

Ezzel a fura viselkedéssel felhívta magára a figyelmet. Én is félénk vagyok, de nem ennyire. Vagy nem vagyok neki szimpatikus barátként.

Köszönöm a válaszokat.

L