Azt hiszem, szeretem, de ő csak a barátom?

Klisés, bizonyára unalomig járattatott kérdés, ami talán a " tini " kategory-ba mehetne igazán, mert mindketten fiatalok vagyunk. Én 18 éves, a srác 22. 2 éve ismerjük egymást, jó barátságot ápolunk annak ellenére, hogy teljesen különbözünk. Én kissé pesszimista vagyok, túl komoly,gyakorlatilag ő volt az, aki megmutatta, hogy az életet lehet élvezni is, nem árt kimozdulni se, én oedig szintén ott voltam/ vagyok neki ha fa**ágot csinál, vagy túl lazán vesz valamit. Eddig bármiről simán elbeszélgettünk de mostanság valamiért jobban kezdett érdekelni mi van vele, összeszorul a gyomrom , ha arról beszél,vissza akarna menni az exéhez,és ilyenek. Legszívesebben ráütnék a fejére és lekapnám azzal hogy: " Istenem, vedd már észre hogy ez a lány odavan érted, tényleg...!" De félek megtenni, mert ez nem olyan dolog, amire csak úgy legyint az ember egyet, legalábbis nálam nem. Viszont kicsit " elemeztem" az ő viselkedését is, s azt vettem észre, ha más pasikkal beszélek pl haveri kőrben, mindig " elvonszol" kb egy mondvacsinált indokkal az orra alatt ( mintolyan: " gyere igyunk valamit" " fáj a fejem, nem megyünk máshova?") aztán meg nem győzi hangoztatni, hogy az adott pasas mennyire szemét ....., de a miértre nem kaptam sose választ. Amikor egyszer rákérdeztem, féltékeny-e, egyszerű nem volr kíváncsiságom jutalma... És eléggé feldühített. Ez tipikus pasilogika? Ergo, érdeklem én is csak " ciki" lenne megmondania? Megérheti kockáztatni egy jó barátságot így...? Tudom, " te barátod, te ismered" de azért szívesen várok tapasztalatokat, ötleteket.