Lányok, mit gondolnátok egy 26 éves pasiról, aki szereti a gyerekeket és néha babáról álmodozik?

Valamiért az az érzésem, hogy inkább jobb, ha ezzel nem jövök elő ismerkedésnél. Mégis kíváncsi vagyok ennek a megítélésére.

Mostanában egyre többet gondolok rá, hogy milyen jó lesz, ha lesz gyerekem, sokat szoktam álmodozni a részletekről, hogy milyen apa lennék, miket csinálnék és miket nem a gyerekeimmel, hogyan nevelném őket. Legtöbbször nem babaként gondolok a gyerekeimre, de mostanság néha előjön belőlem, hogy a karjaimban tartom a babát, megnyugtatom, ha sír és gondoskodom róla.

Pár hete álmodtam egy kisbabáról, olyan különös érzésem volt, mintha szeretet éreztem volna iránta (talán az enyém volt? - nem derült ki az álomból, és volt egy ismeretlen női alak is az álmomban).

A párkeresésben viszont nem vagyok túl lelkes és néha nagyon borús képek jönnek elő bennem, hogy mi lesz, ha emiatt nem lesz gyerekem. Mint amikor egy álmát nem tudja elérni valaki... Nem szeretném gyerek nélkül leélni az életem.

Felötlik bennem az is, hogy hány férfi nem akar gyereket és mégis lesz neki. És hány nő szeretne gyereket, de meddő. Ebben is ilyen az élet... :/

Az én apám se akart gyereket, főleg nem egy harmadikat, aki én lettem végül. Az elvetésem mellett volt.

Sokszor alig van valami az életben, aminek igazán tudok örülni, de ha látok gyerekeket, akkor olyan jó hatással vannak rám, és olyan jó érzéssel tölt el a róluk való álmodozás. Ilyenkor mindig ölelem a babát, ha elképzelem, hogy nekem is lesz.

Ijesztő vagyok, mit gondoltok?