Volt már, hogy feladtál egy nyugudt, kiszámítható kapcsolatot egy nagy szerelemért? Mesélj róla!

a legtöbb ember iszonyú lusta, kényelmes, biztonsági játékos és kudarckerülő.

a Rómeók és Júliák kora lejárt, ma már atavisztikus azt képzelni, hogy képesek annyira harcolni emberek a szerelemért, vállalni az újrakezdés nehézségeit, mint régen.

én inkább azt látom, hogy maradnak a dzsuvában, de mellette titokban flörtölgetnek, ábrándoznak másról, de egészében véve betojnak, ha az áldozathozatalra és arra a munkára gondolnak, ami ahhoz kell, hogy a meglévőt lezárják, és vkivel újrakezdjék.

Én egy nyugodt, de poshadt döglött kapcsolatot hagytam ott csak úgy, 4 év után. Ehhez közös lakást, és közösen felépített mindent kellett feláldozni, rettentő sok munkával.

Rohadt nehéz volt, és még mindig azt gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, pedig nekem most objektíven nézve rosszabb, mint volt.

Elváltam miatta.

Mivel ő még a szüleivel élt (27 évesen, nem egy tinivel kezdtem) egy időre a szüleimhez költöztem.

Aztán egyre húzódott az összeköltözés. Féltékenykedett a volt feleségemre, nem tetszett neki, hogy két hetente itt vannak a gyerekek. Miért nincs több programunk kettesben? Miért fizetek ennyi gyerektartást? Miért beszélek az exemmel?

Egyre több volt a vita. Hamar rászokott, hogy akkor engesztelődik ki, ha kap valamit. Egyre nagyobb ajándékokat várt. Egyre többször elhangzott, hogy örüljek, ha ilyen szép, fiatal barátnőm van. Becsüljem meg jobban.

Aztán bejelentette, hogy van valakije. Másnap hozzá költözött.

Én sem hagyom/hagynám ott...

Jó ideje vacilláltam magamban.

Végső soron tudom, hogy a másik nem lenne jobb ember, jobb párom, (sőt, talán rosszabb)..

Úgy döntöttem, hogy inkább szeretném megbecsülni azt, ami van. (Plusz a körülmények sem épp kecsegtetőek ilyen helyzetben ugye..)

Egyébként erre nincs útmutatás. Én egy évek óta tartó jó kapcsoaltot, egy vágyért/sóvárgásért, ami leginkább csak rólad szól többynire és idelizált dolog, hülyeségnek tartom. ( De ezt a saját helyzetemre mondom. Itt amúgy sem lehetne másképp, minthoyg elfogadtam ezt)

Ha rossz lenne a kapcsolat, az más. Bár akkor valószínűleg amúgy is vége lenne, nem kellene másik személy.

N

"Ha rossz lenne a kapcsolat, az más..."

de hát rossz a kapcsolat, ha közben más után sóvárogtál, ha megérintődtél más által.

ha minden oké lenne, észre sem vennél mást

de mindig tudok ideológiát gyártani, hogy miért ne kelljen kilépni, és vállalni egy új kapcsolat kihívásait.

langyos szar... ma már több ember dögönyözik benne, mint falun a disznók.

6-os

"de hát rossz a kapcsolat, ha közben más után sóvárogtál, ha megérintődtél más által.

ha minden oké lenne, észre sem vennél mást "

Ezen kár vitatkoznunk. Te ebben hiszel, én ebben nem... (Aztán ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva mindketten máskép gondoljuk.)

Most viszont amennyire én látom/tapasztalom ez a gondolkodás oRbitális naivságra vall, amit írsz,hogy észre sem veszel mást. HA őszintén mEgkérdeznél embereket, akik10-20 éve együtt vannak már, nagyon meglepődnél a válaszaikon. De elég megkérdezned akár egy párterapeutát/pszichológust is, hogy szerinte tényleg a kapcsolat halála-e, ha más is meg tud érinteni?

Csak, hogy az irodalomból mondjak példát, ott van PL Radnóti, akit mindenki valamért istenít a mai napig, mekkora szerelem volt a Fannival, miközben neki is jött egy fellágolása, ami 1 évig tartott. CSak hát ő 1 évig csalta is őt, aki ráadásul barátnője volt Fanninak.

És akkor itt vagyok én, aki ilyenkor nem lép,nem tesz semmit, tisztelem a kapcsolatomat.

Amiről te írsz, hogy nem látsz mást, (lehet, hogy nálad így van), de az emberek 90%-ánál ez csak egy állapot, ami nem tartós. Én jobban szeretem a stabil dolgokat az életben, amire lehet építkezni, nem egy idealizált állapot, hanem amikor a köd nélkül is kitartasz a másik mellett.

Mert úgy könnyű ám, ha te nem látsz mást, na de amikor meg igen? Én akkor is hűséges tudtam maradni és őt választottam. Szerintem ez az igazi nagy szó, hogy ennek ellenére is a párodat választod. Én ezt nem nevezném rossz kapcsolatnak.