Te feladnál mindent a szerelemért?

Én mérlegelném a helyzetet, és a kapcsolat stabilitásán is múlik, pl. egy pár hónapos ismeretségért én még nem adnám fel, amit addig felépítettem. A lakáshitelt valahogy nyilván ki kell fizetni, vagy úgy, hogy az ember eladja a lakást, és a vételárból, vagy "rendesen".

Ha összeköltözésre kerülne a sor, akkor azt a helyet választanám, ahol mindkettőnknek biztosított a munkalehetőség. Ha egyikünk sem akarná eladni a lakását, akkor mondjuk ami üresen marad, azt ki lehetne adni albérletnek.

A kisvárosba költöznék, ahol jó a munka. Az hogy lakáshitel van, nem nagyon értem miért számít.. Az akkor is ott lesz, ha a nagyvárosban éltek.

A nagyvárosi saját lakást ki kell adni, plusz bevételt jelent. Kisvárosban pedig kialakítani a közös életet, közben pedig fizetni a hitelt, ha már úgyis dolgoztok.

Nem látom ebben a problémát.

Szerintem meg pont hogy a nagy városba kellene költözni, a kicsit eladni, kifizetni az árából a hitelt, ami marad, azt meg félrerakni VAGY a kisvárosi lakást kiadni.

Nagyon nagy könnyebbséget jelen ma már, ha valaki tehermentes lakása van! Oké, a párodhoz költöznél, amiben nincs tulajdonrészed, de mint írtam, ami a lakás árából marad, azt félre kell rakni, meg mellé gyűjtögetni, és később KÖZÖSEN venni egy nagyobb lakást/házat, így már neked is lenne tulajdonrészed. Ha meg esetleg nem megy jól a kapcsolat, akkor meg még mindig ott lesz a kis gyűjtött pénzed, valamint ami a lakás árából maradt.

Egyébként mint említettem, a kisvárosi lakást is ugyanúgy ki lehet adni, ha más nem, akkor annyiért, amennyi a hitel törlesztője, és akkor gyakorlatilag "szabadok vagytok" a hiteltől, de a lakásod is megmarad. Brutális árak vannak a kisvárosokban is albérlet szempontjából.. én itt élek egy viharsarki kisvárosban, és a legtöbb lakásnak 60 ezer Ft csak a bérleti díja, erre rájön még a rezsi, a közös költség.

Talán ez lenne a legjobb megoldás, van is lakásod, a hitelre is van plusz bevétel, de a pároddal is össze tudsz költözni.

Egy nagy városban sokkal több lehetőség van munka szempontjából, vagy éppen arra, hogy fejleszd magad. Pároddal is több közös programot csinálhatsz. Szóval ne legyen visszatartó erő az hogy "kevésbé jó munka" mert egy nagyvárosban könnyeben találsz mást.

Voltam mar ebben a helyzetben. En lettem volna a m*rha aki koltozik hozza, utolag orulok neki, hogy vegul elmaradtunk a tervtol, mivel szakitottunk.

En szinte mindent fel akartam volna adni azert hogy neki az almai teljesuljenek. Valahol ezt nem ereztem mar fairnek, sot. Utolag meg neha fel is haborodok azon hogy mit akartam volna tenni.

Azt meg ne is mondjak, hogy lecsusztam miatta a lehetosegemrol. De na, meg van idom, vegulis meg fiatal vagyok. A lenyeg az hogyz vesztettem az eletembol 5 evet ezert :)

Okos emberek ezt meg tudjak oldani, de mar csak ezert sem szabad tavkapcsolatba ugrani. Latod, ilyen helyzetben pl ki enged? :))))

Az egy dolog, kinek mi van most, de kire mi várna a másik helyen? Neked például milyen lehetőségeid lennének az ő lakhelyén, karrier szempontjából?

Más házát pedig nem adnám el, hogy az én hitelem legyen abból rendezve, csak ha már kiforrt a kapcsolat a házasságig. Láttam már sok csodát, nagy csalódásokat, úgyhogy nem tenném tönkre sem a magam, sem a másik életét minden más téren, míg nem éreznénk tiszta szívből, kölcsönösen az egymás iránti elköteleződést. Nálatok megvan ez? Mert ha megvan, miért őrlődsz, nem ér annyit életed szerelme? Családot csak úgy lehet alapítani. Ha meg csak azért költöznétek össze, nehogy a távolság miatt (illetve arra fogva) gyengüljön a kapcsolat, azzal nem értek, szerintem túl kockázatos.