Miért visel meg ennyire, hogy elment a párom?

Minden nap szoktunk találkozni. Most, hogy jött az újabb hosszúhétvége szüleim lementek a nyaralóba húsvétozni, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. Nagyon jól éreztem magam vele és ő is.

Már nagyon rég nem aludtunk együtt, most pedig egyhuzamban 2 napot is. Igaz nem volt olyan kényelmes és pihentető, mint mikor egyedül alszom(egyszemélyes ágyon feküdtünk, de sok jó ember ugyebár kis helyen is elfér ^^, no meg szinte minden egyes mozgolódására felketem, melegem is volt stb.), de most, hogy "végre enyém az egész ágy" nem bírok aludni. Hiányzik, hogy hozzábújhassak, hogy itt szuszogjon mellettem.

Nem tudok aludni sem csak hánykolódom az ágyban és nagyon szomorú vagyok, pedig eléggé álmos vagyok. 1000x bevállalnám az egyszemélyes ágyon való "nyomorgást", csak lenne mellettem :/

Máskor is ment már el tőlünk, de ennyire még sosem viselt meg, hogy hazament. Ez mitől van?