Hisztek a sorsban szerelem teren?

Részben igen, részben viszont nem, mert hiszem, hogy nekünk is van "beleszólásunk" és alakíthatjuk a sorsunkat.

A sors dönti el, hogy ki lép az életedbe, de te döntöd el, hogy ki marad! Tanuld meg, hogy az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra... Ezért értékeld azokat, akik értékelnek és szeresd tiszta szívből azokat, akik viszonozzák!

Nekem már csak a hit maradt, ha így megy tovább, lehet erre az életre be kell érnem ennyivel.

Ebben nem hiszek, hogy az igazit a sors rendeli mellénk. Abban igen, hogy a véletlenek úgy alakulnak, hogy találkozunk valakivel, akit szeretni tudunk, de nem tökéletes, kész társként fog besétálni az életünkbe. Akik nekem fontosak voltak, azokkal mindig véletlenül találkoztam, de hogy lett-e valami, az a mi döntésünkön múlt.

mindenkivel véletlenül találkozunk, azokkal is, akiket utálunk.

Ha bezárkózol a nap 24 órájában a lakásodba, vagy elmégy szerzetesnek-apácának, tényleg kicsi az esély , hogy találsz magadnak párt, de lehet, hogy nálad ez van a "nagykönyvben megírva" a sorsodat illetően, de ha nem , akkor be fog csengetni tényleg a postás, a kéményseprő, egy általad kihívott víz-gáz vagy villanyszerelő, s ki tudja mi indulhat el. Mire megtalálod az igazit, kaphatsz pár leckét/pofont az élettől társkeresés terén, de aztán emiatt az "igazit" épp emiatt annál jobban meg fogod becsülni. Az igazi nem feltétlenül azonnal, s nem azon a fehér lovon jőve fogod megkapni, amin oly sokszor várod esetleg. Sokszor esetleg már összetörsz, mert nagyon nem akar eljönni, de ismeritek a mondást: Virradat előtt van a legsötétebb.... így mikor már nagyon fel akarod adni, épp akkor léphet be a nagy Ő az életedbe. Én már jártam így. Nagyon mélyponton voltam, nagyon depressziós voltam, nagyon nem érdekelt már semmi. Fáradt voltam a sok munkától, kimerült voltam idegileg-testileg, ugyanakkor nagyon szeretethiányom volt, nagyon vágytam már egy szerető ölelésre, egy FÉRFI-re , de nagyon nem akart eljönni... minden bajom volt... mindig csak egy nappal húztam ki tovább az életem, s az hogy az ügyfeleimet nem hagyhatom cserben, de már majdnem azt mondtam, hogy már azok sem érdekelnek, csak jönne el egy nyugodt, egyedül töltött este, s kiülök a sínek mellé, megvárva egy csendes éjjel az első arrafelé menő vonatot, s elé vetem magam.... aztán beregisztráltam közben egy társkereső oldalra , s bár nem sok esélyt találtam rá, hogy találok Valakit, de megpróbáltam, s eljött az életembe az a Férfi végre , aki már oly-oly régóta kellett az életembe, mintha tudta volna, hogy neki most kell rám írnia. Ezt én neki azóta is többször felemlegetem, hogy nagyon a végponton jött el az életembe, s hogy én ezért milyen hálás vagyok neki, s hogy én ŐT hogy mily régóta keresem, el sem tudja hinni...

volt ugy hogy reménytelenül szerelmes voltam ez volt viszonzatlan és volt olyan is hogy belém volt zugva de én nem éreztem semmit .Szóval a sors vmijen célbol dobál elênk személyeket hogy tanuljunk tőle az adott szemêlytöl ez lehet barati kapcsolat is .:)