Hogy tudnám leküzdeni a félelmem? Ti éreztetek már így?

Megpróbálok tömör lenni. Van egy lány, aki nagyon tetszik, de még nem találkoztunk. Egyszerűen csak feldobta elém a facebook, én meg nem bírtam ellenállni, annyira megtetszett, ezért írtam neki. Néhány napja beszélgetünk, és úgy érzem, hogy nekem végem van. Ha találkozunk, és működik a kémia, akkor úgy érzem, hogy feleségül kell vennem, mert kegyetlenül bele fogok esni, vagy már bele is estem a lelkébe? Valamiért olyan félelem lett rajtam úrrá, hogy basszus, akkor ez el lett döntve, szóval akkor itt a vége a keresésnek, ennyi volt, megvan életem párja. Tudom, hogy baromságnak hangzik, és elvileg ennyi idő alatt ezt nem lehet megítélni, de mégis így érzem, és ez amellett, hogy nagyszerű dolog, mégis rémisztő. Nem arról van szó, hogy tini rajongással szeretek valakit, hanem arról, hogy az alapok nagyon beton stabilak, és csak egy utolsó szikra kell, hogy berobbanjon az egész, az pedig a találkozás. Néha azt kívánom, hogy bárcsak ne tetszene, vagy ne tetszenék neki, akkor megúszom ezt az egészet. Normális ez? Mitől félek ennyire?