Ti éreztétek már úgy, hogy az egész életetek a párotok körül forgott? Ez normális?

Ez így még normális. Amíg sulira edzésre és a dolgaidra, barátnőidre jut idő, addig normális.

Ha viszontmár a párod körül forog az életed már nem normális.

Így még jó, próbáld megértetni vele, hogy az együtt töltött idő legyen minőségi, mert többet nem tudsz kigazdálkodni, anélkül, hogy az más fontos dolgok rovására menne.

Nem, itt valami nincs rendben.

Vagy te szervezed at szepen az idobeosztasod, vagy o erti meg azt hogy neked van mellett eleted (munka, edzes, baratok).

Igen, és?

Én 30 nap után költöztem össze vele (5 hónap alatt lttuk egymást annyiszor) egy évvel ezelőtt, köszi, minden szép azóta is. :)

Szerintem ez teljesen normális. Egy komoly, elkötelezett kapcsolatnál eleve az az egészséges, ha ilyen lendülettel indul. Ha megnézzük a régieket, ezzel a lendülettel már össze is házasodtak, összeköltöztek, és tök normális volt az is, ha jött a gyerek. Az nem volt kérdés, hogy egy életre gondolják.

(Haha, most is van az ismeretségi körömben egy olyan pár, akik az ősi receptet követték. Most 3 hónapos a kicsi.)

Teljesen normális, hogy igénylitek egymást, most forrtok össze. A környezet meg kezdi számonkérni a ma szokásos hülyeséget, hogy kezdődjön egy évekig tartó átmeneti állapot, amíg még a szüleidhez tartozol, de már párkapcsolatban élsz. Agyrém, de fel sem tűnik, mert mindenki ezt csinálja. Jelzem, viselik is a következményeit, a párkapcsolat az ilyen hosszú átmeneti időszakokat alaposan megsínyli. Sőt azt a látszatot kelti ez a helyzet, hogy semmi sem végleges, és hiába adtátok át magatokat testileg is egymásnak, még minden alakulhat máshogy.