Ti le mondanátok a szerelemről társadalmi nyomás miatt?

Dehogy engedném el. Bár egyszer az én szüleim is tiltakoztak egy kapcsolatom ellen és ott tényleg igazuk lett.

De ott a hölgy tényleg nagyon gáz volt.

Amikor a volt feleségemmel váltunk az ő szülei mondták adjunk még egymásnak egy esélyt, de nem tettük meg és nagyon jól tettük...

Neked tényleg csak az önigazolás kell. Ez nem társadalmi nyomás, fölösleges áldozatként beállítani magadat.

Mivel nem tudok rólatok semmit ezért csak általánosságot tudok írni. Két évente cserélgetheted így a párodat életed végéig, mert az új mindig izgalmasabb lesz. Az új embernek nem ismered a hibáit, csak a szépet látod benne. A konkrétumok nélkül hogy a fenébe mondhatnánk meg, hogy mi lenne jó döntés? Én úgy érzem, hogy a te esetedben kb. mindegy, mert a benyomásaid irányítanak. Azt kell megértened, hogy ami alapján a döntéseidet hozod azok múló dolgok és így egy soha véget nem érő keresés lesz a sorsod, és amikor ebben elfáradsz az lesz az igazi megalkuvás, nem pedig amit szerinted mások csinálnak.

Amúgy nekem mindig gyanús, ha ilyen helyzetben valaki szerelmet emleget. A szerelem az nem két kávézás során alakul ki, hanem hosszú idő után. Ez nem csak úgy bumm eltalált, hanem aktív szerepet játszott a kialakulásában. Meg lehetett volna ezt előzni, de neked valamiért jól esik, ha fájdíthatod a szívedet.

Társadalmi nyomás nincs erővel az életemben. Én más vagyok mint a társadalom.

Egy kapcsolat velem nem romolhat el, mert gyakorlom s partneremmel is gyakoroltatom az érzelmeit.

Ha elméletbe ez megtörténne, akkor csuoán helyrehoznám, avagy visszaszeretnék belé, ő érzelmeit is helyrehoznám, és az újjal is össze jönnék.

Csak a szeretet számít! A folyamatos növekedés az egyetlen igaz út. Össze illetek, életed végéig javítsd hát a kapcsoaltot s ahogy látom van időd egy másikra is, így vele is gyakorold saját magadat.