Miért panaszkodnak a férfiak, mikor a nőkön nagyobb a társadalmi nyomás?

A férfiak külsejét illetően sosem alakultak ki akkora társadalmi elvárások, mint a nők esetén.

Ha egy férfi mackós alkat, az még sokaknak tetszik is (nekem is például), de ha egy nő kicsit kerekebb, akkor ott már jön a "fogyj le", "bálna vagy", "biztos zabál", elég csak 10kg-val eltérni attól a bizonyos (már ezer éve elavult) "magasság mínusz 110"-től.

Holott a nőknek hormonális okokból sokkal nehezebb a fogyás, korral nagyobb az esély az elhízásra, illetve alapból magasabb a testzsírszázalékuk a férfiakénál, nehezebben izmosodnak.

Van olyan lányismerősöm, aki egészségesen él, vegán étrendet követ, mégsem volt még soha könnyebb 90kg-nál (165cm), mert beteg. Nem tehet róla, nem tehet ellene.

Továbbá egy férfi rengeteget tud alakítani magán jól megválasztott frizura és szakáll esetén.

Oké, nekünk ott a smink, de az ugye "csalás", meg "le lehet törölni a szépségét egy vizes zsebkendővel".

Ugyanígy egy nem túl jóképű, de jó személyiségű, jó humorú férfi simán meg tudja hódítani a csinos nőket is, míg egy jó humorú, jó szövegű, de csúnyácska vagy duci lány maximum jó haver lehet.

De ugyanez az egyéb elvárásokra is igaz.

Azáltal, hogy a nők is dolgoznak, most egy emberként állnak helyt otthon, a gyerek mellett és a munkahelyen.

És ha szeretne gyereket, akkor a karriernek annyi, mert ha benne van a korban, úgyis nekiszegezi a munkáltató, van-e már gyereke, ha még nincs, szeretne-e, és ha véletlenül még sem szeretne akkor meg majd úgyis meggondolja magát, kamuzik, etc. Ha már túl van a koron, de nincs gyereke, akkor meg hm...vajon miért.

A férfiaknak ilyen gondja szintén nincs.