Szerintetek lehetséges 24-25 év korkülönbséggel szerelmesnek lenni egy nőbe?

Ezt nektek kell átgondolni. Egy példa: Barátnőm és a párja között 14 év van. Nagy szerelem volt az elején, a férfi már az első év után családot akart, mert úgy érezte kifut az időből. A nő még a karrier és hasonlók miatt nem akart. Teltek az évek, most a nő 28 a férfi 42 éves. Fordult a kocka, most a nő érzi idejét a családalapításnak, de pasi nem akar, azt mondja már öreg ehhez. 10 év alatt teljesen megkeserítették egymás életét, mert nem volt egyetlen olyan tervük sem amiben egyeztek volna.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindegy milyen szép a szerelem, mert ha elmúlik, rá kell jönnötök, hogy valamelyikőtöknek mindig fel kell adnia a céljait ahhoz, boldoggá tegye a másikat és ez hosszú távon nem tud jól működni.

Tudom, hogy kivétel erősíti a szabályt, meg itt majd csak azok jönnek akiknek a mindenkijük csodálatos boldog, még jahj, 50 év különbséggel is.

De én nem ajánlom. Mire ő 35 lesz, és még ne adj isten olyan szabadidős tevékenységekre vágyik, te 60 leszel, és lehet már nem bírod. Jó, tudom, Magyarországon(azaz itt a gyk-n) mindenki 60 évesen egy 30 éves fiatal férfi bakként él...de tegyük fel, hogy te nem fogsz...

Mire ő 50 lesz, és esetleg karrierje csúcsán, te már évek óta nyugger. És talán, bőven ápolásra szorulsz.

Szüleim között 18 év volt. Soha nem működött a házasságuk, mert mindenki mást és mást akart, a kornak megfelelően. Anyám félrekúrt, apámat lehúzta, és őt vádolja hogy rápazarolta a legszebb éveit, pedig anyám ment sebbel-lobbal hozzá.

Én drukkolok nektek, de szerintem 25 év...valahol bizarr is. Amikor te már rég dolgoztál, ő akkor pottyant ki a világra...hááátt...kemény.

Miért ne?Köztünk 27 év van, három éve vagyunk együtt, természetesen együtt is élünk, boldog vagyok vele.

Bőven nem tinédzser vagyok már, 30-as, érett nő, egy gyermek édesanyja.

Mindenben megértjük egymást, szóval nem a kor dönti el ezt.

#4 vagyok

Nem volt a homlokára írva, hogy hány éves, még most sincs.

A korosztályommal nem tudnék mit kezdeni, furcsa pillantásokat sose kaptunk, most se kapunk, legyen az étterem, színház, vagy csak sima bevásárlás.

Lehet a génjeink is szerencsések hogy egyikőnk sem néz ki annyinak, mint ahány évesek vagyunk.

Úgy gondolom, ha két embernek jó, senkire nem tartozik semmi.

Csak egy példa.

Nagymamám és második férje között 30 év volt, 32 évig éltek boldog házasságban, őszintén szerették egymast, mint ahogy mi is szeretjük egymást a nagy korkülönbség ellenére.

Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy két ember tisztelje, szeresse egymást, a szex remek legyen, mint azt, hogy megfeleljek egy emberek által elképzelt "ideális kapcsolatban" élő nőnek.

Figyelj, ha mindketten akarjátok, és senkinek nem ártotok a kapcsolattal, akkor az a 25 év nem fog közétek állni.

Nekem néha csak az hoz elkeseredést, hogy tudom, kronológiailag ő fog előbb elmenni, de hagyjuk is ezt.Amíg minden ilyen gyönyörű, egy az érdeklődési körünk, amíg érzem, hogy rajongásig imádom, és vissza, addig csak ez a fontos.

Tudom, hogy életem szerelme, az első (és szerintem az utolsó) igaz, őszinte szerelem.

Nem mindegy, hogy a húszas évei elején van a nő, vagy esetleg a végén, hisz egy 20 éves kislány nyilván mast akar, mint egy 50 éves férfi.

De mint írtam, én már 30-as voltam mikor mi összejöttünk, értelemszerűen nem a hétvégi bulik vonzottak, mint ahogy ő sem a kisfiúk szintjén mozgott.

A korkülönbség nem feltétlen akadály, csak nem mindegy milyen életkorban van jelen.

De egyébként úgyis két ember, és az idő ami ezt eldönti.