A szerelmi viszonyaim adják nekem a legnagyobb élvezetet. Ez normális?

Vannak hobbijaim, vannak barátnőim,szóval nem unalmas az életem. A szerelem és a szenvedély éltet ezek ellenére. Tartós kapcsolatban élek 5 éve már. Van szex,de elég egysíkű. De szeretünk összebújni és beszélgetni, együtt akarunk megöregedni. Sok a romantikázás is. Van egy szexpartnerem, akibe szerelmes nem vagyok, de nagyon vonz, isteniek az együttléteink. Van egy negyvenes férfi, aki kicsit olyan mintha nem is a 21.században élne. Hosszan udvarol,teázgatunk, komoly témákról beszélgetünk, diszkréten szexelünk, és ennek is megvan a maga a bája. Fiatalabb fiúm is van. Nem is ez a lényeg, de mindegyikben lelek örömöt, jól esik rájuk gondolni,perverz örömöt ad, izgalmas. Nagyon ritkán van egyéjszakásom,de akkor az általában megéri. A szerelem és a szex nekem a legfontosabb. És nem hiszem, hogy ez normális lenne,de mégis élvezem ezt az életet. Ez baj?