Normális, hogy ezt érzem?

Van egy férfi, akivel egy munkahelyen dolgozunk. Randiztunk, és összejöttünk, minden jó volt három hétig, aztán ahogy komolyodott volna a dolog, kiszállt. Azt mondta, fél a csalódástól, meg engem is félt. Két kapcsolata volt, mindkettőben megcsalták, ráadásul az egyik menyasszonya volt. Én beleszerettem elég rendesen, mert olyan jó ember. Ő azt akarta, legyünk barátok, én belementem, mert reménykedtem benn, hogy ha megismer, és megtudja, milyen vagyok, akkor talán rájön, mit hagyna ki, meg bebizonyítom, hogy megbízhat. Eltelt azóta pár hét, és egyre bizalmasabb köztünk a viszony, kezd közeledni újra, én pedig ahelyett, hogy a nyakába ugranék örömömben, mert annyira szeretem, nem megy, félek... Bennem van, hogy engem is sokszor átvertek, és félve adtam neki esélyt, aztán eljátszotta, pedig nagyon bíztam benne... Tényleg érzem, hogy őszintén szerelmes vagyok belé, akarom őt, de nagyon félek, mert egyszer már elment... Olyan, mintha nem bíznék benne... Mintha most ő akarná, de én nem... Pedig akarom, de félek... Nem tudom mit tegyek, hogy viselkedjek, legszívesebben kerülném, mert ahogy egyre közeledik, én annál jobban beleszeretek, miközben érzem, hogy ennél jobban már nem tudnám, bennem van az is, hogy ő tényleg tökéletes lenne nekem, talán én is félek a boldogságtól... Minél jobban szeretem és ragaszkodok hozzá, nekem annál rosszabb... :(