Bántátok már meg hogy véget ért egy kapcsolat?

Nem. Nekem egy idő után teljesen közömbös lett exem.

Lehet hogy ez később változik. Bár remélem több szakítás nem lesz.

A legelső kapcsolatom amikor véget ért nagyon bántam mert én szúrtam el a dolgokat, de egy év eltelte után örültem, mert amit utólag megtudtam az akkori barátnőmről akkor eleve dobtam volna. A másik kapcsolatom ami kitartott közel 4 évig, azt nagyon bánom. Igaz már másfél éve hogy vége, de borzasztóan fáj nekem hogy vége lett. Őt visszafogadnám ha újra viszont tudna engem szeretni. Ő kiszeretett belőlem, megunt engem, és az tetszett hogy ő elém állt és korrekten a szemembe mondta hogy már nem érez irántam semmit, szerinte már nincs értelme erőltetni mert ezzel csak magunkat csapnánk be, ő nem akart engem becsapni, ahogyan azt sem akarta hogy magát csapja be, meg ha házasságot kötünk, gyerekeink lesznek, azt sem akarja hazugságban végig csinálni. Az is bántotta őt hogy én még akkor is iszonyatosan szerettem, kedveskedtem neki, mint ha csak alig pár hete lennénk együtt, és ő ezt nem tudta már úgy értékelni, de az új dolgokat sem. Ahogyan már azt sem hogy ezt viszonozná. A szexet is üresnek érezte. Pedig a mai napig mondogatja amikor beszélünk hogy még mindig szeret, de már nem úgy, és nem akarja. Pedig ha újra elém állna és megmondaná hogy újra belém szeretett és próbáljuk meg újra kapásból visszafogadnám.

Soha nem bántott meg, nagyon keveset veszekedtünk, minden jó volt, erre el is hagyott engem.

Ahol én szakítottam, azt sosem bántam. Mindig megvolt rá a nyomós okom. Lehet, hogy bírtam is akár az illetőt emberileg utána, de ahonnan én kilépek, oda nem vágyk vissza. Minden döntésemet ilyen szempontból hosszas mérlegelés és javítási kísérletek előzték meg.

Velem csak egyszer szakítottak, ott akkor belebetegedtem, annyira bántam a dolgot. Még egy évvel később, mikor véletlenül találkoztunk, is vissza akartam hozzá menni, hajlott is rá. Aztán nem tudom, jött egy kattanás és beugrott, hogy milyen indokkal szakított("fogd fel, hogy nem te leszel az utolsó nőm, élni akarok") és hogy rá 2 hétre mással kavart már, ráadásul az újra randizós időszakunk is olyan volt, hogy néha-néha keresett... Na ott erősödtem meg és mondtam meg neki, hogy kár volt újra felvetni az ötletet, mert nekem erre nincs szükségem.

A kapcsolataim vagy hosszúak és/vagy hosszú idő telik el közöttük, mindig. Én pedig évről évre változok, főleg szingliként, mikor nincs mellettem rendszeresen egy ember, akihez valamilyen szinten akaratlanul igazítom a viselkedésem, átveszem a szava járását stb... Egyszerűen nem tudom elképzelni magam a korábbi "szakaszomban" lévő szerelmemmel, csak akkor, ha velem együtt formálódtunk egy más szintre a kapcsolatunkat megtartva. Visszalépegetni nem fogok és nem is tudok szerintem.