Nektek mi a tapasztalatotok a nyitott kapcsolatokat illetően? És a véleményetek?

Számomra sosem működött és sosem fog. Én nem vagyok ez a "szarhoz is ragaszkodó" ember, ez az életvitelemben is látszik: már azoktól a tárgyaktól is azonnal megszabadulok, vagy pénzzé teszem, amiket nem használok rendszeresen és tárolni őket nem tölt el kellemes érzéssel, csak rakosgatni kell őket, hogy majd erre meg arra jó lesz...

Egyszerű, egy kapcsolat vagy betölti azt a funkciót az életemben egy az egyben, amit kell, vagy dobbantok, ha nem lehet semmiképp sem elérni, hogy így legyen. Én nem félek váltani, ha valamivel nem vagyok megelégedve, legyen az a váltás az adott állapot végleges lezárása. Nem szeretem a "minek nevezzelek" helyzeteket és a függő dolgokat, szeretem, ha valami tiszta és egyértelmű és egy ember szerepét nem 2-3-4 ember látja el egyszerre. És ezzel együtt nem félek az egyedülléttől sem.

Szerintem akik nyitott kapcsolatban vannak, nem tudják elengedni a dolgokat és/vagy egyszerre több ember után kapnak, mert ebből ez kell, abból meg amaz. Nálam ez összeegyeztethetetlen. Nem működik, hogy érzelmileg ennyi kapcsolatot működtessek, márpedig nekem a szex is érzelmileg igénybevevő valamilyen szinten. Egyszerre csak egy embert tudok szerelmileg szeretni és csak vele tudok szexelni. Ha nem vagyok épp szerelmes, akkor csak úgy szexelek valakivel, hogy azt többé nem látom. Rendszerint az egyéjszakásaim után semmi vonzalmat és semmit nem tudtam érezni a másik iránt. Gusztustalan, amit írok, de nálam az illető elhasználódott egy menetben, utána nem érdekelt, sem a társasága, sem szexuálisan. Akihez meg más is köt, abba meg vagy beleszeretek, vagy valami legátol a szexuális vonzalom kialakulásában azáltal, hogy jól ismerem az illetőt és tudom, hogy ennek ellenére nem vagyunk szerelmesek.

Nagyon jó tapasztalataim vannak.

De én messze meghaladom a szintet, ahol egy ilyet működőképesen fent lehet tartani megfelelő partnerrel.

Tény, nem vélemény, hogy ez egy magasabbrendű kapcsolati forma. Közelebb áll az egységhez, mint a monogám.

Kinek? Nekem, én szintemen működik. Mond konkrét két embert, hogy láthassam, működhet-e vagy nem.

Mert ahogy mondtam, így jobb, istenibb. Azért vagyunk, hogy lehető legjobb legyen. Miért fosszam meg suerelmem vagy magam akármilyen tapasztalástól, ha az objéktíven jobb, mint nem megtapasztalni?

Kicsit tévedsz, illetve alacsony sűrűségben látsz. Kizárólag magadban kell bízz. A bizalomnak, ahogyan ti használjátok, nincs igaz értelme. Csak olyan esetben, hogy bízok-e valakiben, hogy tud-e 1 méter magasra ugrani. S itt is a te elemzői készségeidben bízol valójában.

Ez te vagy. Én örülök amikor a szerelmem szerelmes lesz másba s az sem érdekel ha nem én vagyok az első számú prioritása, csak legyen jó mindünknek.

Bántalmazásról beszélsz egy olyan kapcsolati formában, aminek alapja az akkora szintű fejlettségi szint, ahol minden nem értésnél kizárólag megbeszélési vágy keletkezhet.

Én minden kapcsolatomat így alakítom ki. Ahogy lehet több barátom is egyszerre, lehet több szerelmem is. Még ha általában a másik fél ezt nem akarja, én akkor is hagyom, bíztatom, tanítom öket e irányba.

Lényegileg egy szabályom van mindig.:

Törekedjünk a jóra.