Lányok, nők! 27 évesen milyen életetek van? Barát, házasság, munka, suli, kocsi, gyerek stb?

32 vagyok, 27 évesen albérletben laktam a férjemmel (most is, házat majd 2-3 év múlva venni, itt ahol élünk jelenleg elég komoly az ingatlankrízis és nem lenne okos dolog most befektetni), nem volt kocsim (most sincs, nem is kell egyelőre a belvárosban).

Gyerek nem volt, nincs és nem is lesz, egyikünk se akar, munkahelyen mid-senior szinten voltam a területemen, most is, de egy pozícióval már feljebb léptem azóta. Van egy szuper baráti társaságom, van több hobbim, kiegyensúlyozott, boldog életem van, mondjuk elég sokat is küzdöttem ezért a huszas éveim elején. Akkor nem gondoltam volna, hogy ennyire sikerül majd, szóval a vártakhoz képes jobb volt.

29 vagyok.

27 évesen 1 gyerekes (egyedülálló) anyukaként albérletben laktam anyámmal + a lányommal, akkor jöttem össze a mostani párommal, akivel azóta van egy közös gyerekünk is.

Jobb, rosszabb? Őszintén? Rohadtul nem gondolkodtam azon korábban, hogyan képzelem a dolgokat.

4Es vagyok

Ja és albérletben laktunk, rá pár évre vettünk házat.

26 vagyok meg csak. A szuleim tulajdonaban allo lakasban lakunk a parommal, tehat nem en vettem, maximum 10 even belul szeretnenk sajatot, de azt se banom ha csak 5 ev lesz belole. Hazasok meg nem vagyunk, az meg odebb van, egyelore nem is hianyzik, ahogy a gyerek se, sehova se ferne bele az idombe. Munka teren most jutottam el oda, hogy olyannal foglalkozom amit szivesen csinalok, de a cel a sajat vallalkozasunk a parommal, amin meg dolgozunk, hogy tokeletes legyen. (Vagy legalabbis az elindithato allapotot elerjuk, erre a kovetkezo maximum masfel evet szanom.)

Nem panaszkodom, nem sietek sehova, az, hogy mas ennyi idos korara mar felepitette az egesz eletet, az ram semmilyen befolyassal nincsen. Elkepzelni sokmindenfelet elkepzeltem, pl hogy ilyenkorra mar milliardos vagyok, de azert tudom, mi a realis es mi nem. Raernek a milliardok meg par evet :DD

27 evesen ugy erzem jo eletem van, nagyon kevesen eltek olyan gondtalan eletet, mint en, amiert halas vagyok. 3 eve dolgozom, szeretem a munkamat, jol is keresek, egy kisvarosban elek, amit szinten szeretek, egy kisebb lakasban, amit hitelre vettem, egyenlore egyedul elek itt, es lassan rendezgetem be. Kocsim nincs, egyenlore a lakashitel-torlesztesre koncentralok. A legtobb baratnom messze el, de neten rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Ferjnel meg nem vagyok, gyerekem nincs, van parom, akivel lassan gongyolgetjuk elore a kapcsolatunkat.

Regebben ugy gondoltam, ennyi idosen mar lesz egy pici babam es ferjnel leszek, nem gondoltam volna, hogy lesz sajat lakasom, azt sem, hogy itt fogok elni es hogy ennyire felszabadult es kiegyensulyozott evek lesznek ezek.

Van diplomám, két éve dolgozom, szeretem a munkám, átlagosan keresek. Párommal január eleje óta vagyunk együtt, lassan 3 hónapja együtt élünk. Saját lakásban lakunk, de azt a szüleimnek köszönhetem, ők vették még akkor, mikor egyetemista lettem. Kocsi nincs, bár most, hogy a szüleim nyugdíjasok lettek és nekik elég egy kocsi, anyu sokszor odaadja az övét, hogy tesómmal használjuk. Egyébként ha nem lenne, akkor is megvolnánk, mert a mindennapi életünkhöz egyáltalán nem szükséges. Gyerek nincs, de még nem is vágyom rá, egyelőre háziállatot tervezünk. Én már marhára vágyom eljegyzésre, de az eszemmel tudom, hogy még kicsit korai és azt is, hogy a párom egy darabig még biztosan nem fogja megkérni a kezem.

Igazából teljesen elégedett vagyok az életem, tényleg csak akkor lennék boldogabb, ha már eljegyeztek volna ennyi idős koromra.