Egy kapcsolatnak mennyire kell a megalkuvásról szólnia? Meddig fér bele, hogy lemondjak "saját magamról"?

Van egy szenvedélyem, mégpedig a világmárkás cipők és táskák... Más cigizik, iszik, online fogadásokat köt, nekem ezek azok, amikről nehezen mondanék le. Alapból szeretek vásárolni, stílusosan öltözködni, de ezekre a darabokra különösen vigyázok és mivel elég borsos áruk van, nem az van, hogy meglátom és azonnal megrendelem, vagy megyek és megveszem. Van, amit saját pénzből veszek, de többet kapok ajándékba is.

Viszont a barátom ezt rossz szemmel nézi, kapom folyamatosan a megjegyzéseket. Most is kaptam a névnapomra apukámtól egy drágább csizmát és a barátom ki volt akadva, hogy képes voltam elfogadni, meg majd hordani akarom, mikor van, akinek ennél a havi fizetése is kevesebb és gondolkozzak már, mikre költöm a pénzt. Csak az a baj, hogy még együtt sem élünk és már próbálja megmondani, hogy mire költhetek és mire nem. Nagyon szeretem, de én sem szólok bele, hogy 2 naponta vesz egy doboz cigit, vagy hogy 1-1 buli alkalmával simán elkölt 8-10 ezer forintot (alsóhangon). És hiába kérem, hogy fejezze be, mert nekem ezek fontos dolgok, csak hajtogatja, hogy őrült vagyok, hogy ekkora összegeket képes vagyok kiadni cipőkre, táskákra, mikor "a plázákban ugyanilyen van, csak ott egy nullával kevesebb az áruk".