Szerintetek lehet olyan is az "IGAZI", aki nem szeret viszont, aki megcsal, aki elhagy, aki a saját önző igényeinek él?

Szerintem nincs olyan, hogy "Az Igazi", mármint a szó szoros értelmében, "akit nekem rendelt a sors", meg ilyen belemagyarázós értelemben. Szerintem több potenciális "Igazi" rohangál a világban, akivel összeillünk (hasonló értékrend, célok, "kompatibilis" személyiség, stb), az pedig, hogy melyiküket ismerem meg, akivel szerelmesek leszünk, összejövünk, stb., már a véletlen (+lakóhely, ismeretségi kör, bármi) műve. És itt még nincs vége, mert hiába a rózsaszín köd meg a hormonok, egyáltalán nem biztos, hogy a párkapcsolat működik, és boldogan élünk "Az Igazimmal", amíg meg nem halunk.

Számomra pl. akkoriban vált a férjem a nagybetűs Igazivá, amikor (már rég a köd elszállta után) olyan akadályokat győztünk le, olyan szinten meg kellett küzdenünk egymásért és a kapcsolatunkért, ami után egy kisebb csodával ér fel, hogy megmaradtunk egymásnak... (az nem kifejezés, a kapcsolatunk erősebb lett, mint addig bármikor).

Szóval én úgy gondolom, nincs olyan "Igazi", aki egyszer csak belép az életedbe, és onnantól "véged", viszont rajtatok múlik, hogy a potenciális igazival idővel valódi "Igazivá" váltok-e egymás számára.

Nem szeret viszont - oké, hogy nem szerelmes, hiszen az elmúlik előbb-utóbb, max 3 év, de egy alap kötődés-szeretet szükséges a kapcsolathoz.

aki megcsal - okés lehet, ha ez egyik-mindkét fél nem monogám, vannak rá kapcsolati formák, meg lehet beszélni, van rá mód, hogy mindkét fél számára maradéktalanul kielégítő legyen a párkapcsolat fajtája. Viszont ha szabályos mással is, akkor azt már nem mondanám megcsalásnak.

aki elhagy - az nem lehet igazi, itt egyértelműen kijön a „nem illetek össze” dolog.

aki a saját önző igényeinek él - valamilyen szinten mindenkinek a saját szükségletei kielégítése lenne az első. Csak van egy egyensúly a dologban, szóval társas lények vagyunk, így szükségünk van barátokra is, és ahhoz, hogy kielégítsék a társas szükségleteinket, nekünk is ki kell az övéket, mint ahogy párunknak is ki kell elégítenünk a szükségleteit, hogy ő is kielégíthesse a miénket. Ezek összehangolható dolgok, így az önzőség és önzetlenség elvileg együtt is megvalósulhat, ez a jó benne :) Akivel nincs meg ez a szükségletkielégítős egyensúly, azzal valamit változtatni kell a kapcsolattal, vagy egyszerűen csak nem illetek össze, és akkor nincs közös jövőtök.