Mit tegyek ilyen helyzetben, a saját csapdámba estem?

Egy futókörbe járok futni minden héten és ott volt van egy srác akivel mindig váltottam pár szót a suliról... Egyszer elhívott valahova,hogy együnk valamit (üzenetben) én ekkor elutasítottam,mármint konkrétan nem,csak amikor észrevettem az üzenetet már nem volt aktuális. De nem akartam tőle semmit. Nem rég volt egy futós program és én amúgy is mentem volna,de ő megkérdezte,hogy megyek-e mert mint kiderült az egyik ismerőse szervezte. Ott jól elbeszélgettünk baráti körön belül,majd ismét megkérdezte,hogy elmennék-e vele valamerre. Nekem akkor kapcsolatom volt,igaz,már tudtam,hogy nem sokáig és amúgy sem volt az az igazi... De mondtam neki,hogy barátom van és ezért nem,de beszélhetünk... Rá két hétre szakítottam a barátommal,de megegyezés volt inkább,mert egyikőnk se érezte amit kellett volna. A futóssal azóta beszélünk neten és ez is megeresített abban,hogy mindenképpen jó döntés a szakítás... Ő teljesen más. Szerveztünk egy közös programot is,de a futós gyerek még mindig azt gondolja,hogy van barátom és látom,hogy ez kicsit okoz kettőnk között valami falat,szóval minél hamarabb menni akar ha arra kerül a sor,hogy kettesben beszélgetünk a futás után. Szerintetek hogy mondjam el neki,hogy már vége az előzőnek? Nem szeretném ha azt gondolná,hogy én ilyen szakítok és megyek a másikhoz egyből típus vagyok és rá erőltetem magam :/,de az az előző kapcsolat már tényleg egy ideje lappangott és csak vártuk,hátha megjavul de nem. és most tényleg úgy érzem,hogy vele megvan és meglehet az a bizonyos érzés. Mit tegyek? Hogy mondjam el neki? 21/L