Sajnálatból megéri összejönni valakivel, lehet ebből boldog párkapcsolat?

Megismertem egy aranyos kedves srácot és nagyon szeretek beszélgetni vele meg minden csak az a gond, hogy nem az esetem. Engem meg álmai nőjének talál. Legutóbb mikor találkoztunk elmondtam neki azt, hogy nem az esetem és nagyon szomorú lett, teljesen elment az életkedve.

28 éves és egy barátnője se volt még, mert nagyon nehéz gyerekkora volt fiatalon elveszítette az apukáját később az anyukáját, félénk, nehezen ismerkedik és nem egy lehetősége volt már párkapcsolatra visszautasította őket, mert mindig más lányok tetszettek neki.

Mikor hazamentem éjszaka elég sokat beszélgettünk telefonon és a végén elsírta magát, mert nagyon beleélte magát abba, hogy megkaphat próbáltam nyugtatni, de nem tudta abbahagyni a sírást.

Utána nem tudtam aludni annyira megsajnáltam, nagyon sokat gondoltam arra, hogy szívesen átöleltem volna mikor sírt, azon is fantáziáltam, hogy lefekszem vele, elveszem a szüzességét, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet vele.

Azon gondolkozom, hogy felhívjam e és adjak neki esélyt? Attól félek, hogyha összejövök vele és nem fog működni akkor még jobban maga alatt lesz.