Mi lehet ez az érzés?

Sziasztok!

Van egy lány aki már lassan egy éve nagyon szimpatikus nekem. Áprilisban összeszedtem minden bátorságomat bár bevallom nem volt könnyű mert sajnos nincsen önbizalmam de állandóan mondogattam magamnak,hogy nincsen semmi veszítenivalód ha megpróbálsz vele beszélgetni. Összeszedtem magamat és odamentem hozzá és beszélgettem vele. Amikor beszélgettünk akkor nem csak egy szavas válaszokkal válaszolt és Ő is érdeklődött felőlem és láttam rajta,hogy zavarban volt. A következő beszélgetésünkkor egy kicsit összezavart és emiatt nem kerestem tovább a társaságát amit a mai napig is bánok. Mindig csak arra vágytam,hogy odamenjek hozzá és beszélgessek vele de sajnos nem tettem meg. Amikor megláttam akkor rögtön kiment a lábamból az összes erő és a mellkasom is összeszorult alig kaptam levegőt és amikor a közelemben volt akkor meg sem tudtam szólalni. Egész nyáron nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rá és ne hiányzott volna. A mai napon elkezdődött az iskola és ugyanabban a középiskolában tanulunk felnőtt képzésben ugyanazon a szakon csak Ő egy évfolyammal feljebb így legalább minden nap láthatom. Hiába szeretnék odamenni hozzá és beszélgetni vele sajnos az önbizalomhiányomnak köszönhetően nem merek és attól is tartok, hogy elkönyvelt olyannak,hogy nem várhat tőlem semmit sem. Amikor ma megláttam szokás szerint megint kiment a lábamból az erő, görcsbe rándult a gyomrom és a szívem is hevesebben kezdett el dobogni. Nagyon sokszor amikor nekem az érettségi felkészülési időszakom volt szándékosan felkeltem korán és utaztam és vártam több óra hosszát,hogy legalább egy kicsit is láthassam és persze ekkor voltam a legboldogabb. Tisztában vagyok vele,hogy csak saját magamnak köszönhetem de egyszerűen nem merek odamenni hozzá.

Válaszaitokat előre is köszönöm szépen. 19/F.