Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi lehet ez az érzés?
Sziasztok!
Van egy lány aki már lassan egy éve nagyon szimpatikus nekem. Áprilisban összeszedtem minden bátorságomat bár bevallom nem volt könnyű mert sajnos nincsen önbizalmam de állandóan mondogattam magamnak,hogy nincsen semmi veszítenivalód ha megpróbálsz vele beszélgetni. Összeszedtem magamat és odamentem hozzá és beszélgettem vele. Amikor beszélgettünk akkor nem csak egy szavas válaszokkal válaszolt és Ő is érdeklődött felőlem és láttam rajta,hogy zavarban volt. A következő beszélgetésünkkor egy kicsit összezavart és emiatt nem kerestem tovább a társaságát amit a mai napig is bánok. Mindig csak arra vágytam,hogy odamenjek hozzá és beszélgessek vele de sajnos nem tettem meg. Amikor megláttam akkor rögtön kiment a lábamból az összes erő és a mellkasom is összeszorult alig kaptam levegőt és amikor a közelemben volt akkor meg sem tudtam szólalni. Egész nyáron nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rá és ne hiányzott volna. A mai napon elkezdődött az iskola és ugyanabban a középiskolában tanulunk felnőtt képzésben ugyanazon a szakon csak Ő egy évfolyammal feljebb így legalább minden nap láthatom. Hiába szeretnék odamenni hozzá és beszélgetni vele sajnos az önbizalomhiányomnak köszönhetően nem merek és attól is tartok, hogy elkönyvelt olyannak,hogy nem várhat tőlem semmit sem. Amikor ma megláttam szokás szerint megint kiment a lábamból az erő, görcsbe rándult a gyomrom és a szívem is hevesebben kezdett el dobogni. Nagyon sokszor amikor nekem az érettségi felkészülési időszakom volt szándékosan felkeltem korán és utaztam és vártam több óra hosszát,hogy legalább egy kicsit is láthassam és persze ekkor voltam a legboldogabb. Tisztában vagyok vele,hogy csak saját magamnak köszönhetem de egyszerűen nem merek odamenni hozzá.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen. 19/F.





Állj hozzá megint úy ahogy az elején! Megpróbálod! Nincs mit veszitened! Még mindig jobb egy nem-et kapni, mint azon rágódni évekig, hogy nem mertél odamenni és mi lett volna, ha...
Na, ne töketlenkedj, hivd meg egy kávéra óraközi szünetben vagy oktatás után. Meséljen, mi tötént vele a nyáron stb., mutasd ki, hogy érdeklődsz.





Szerelmes vagy.
Az elején odamentél hozzá, menj oda bátran most is! Hiszen jól fogadta a közeledésed. Az, hogy összezavart, lehetett azért is, mert éppen rossz napja volt.
Fél életet él az, ki nem bátor!
Sziasztok! Köszönöm szépen a válaszaitokat ;).
Az a baj,hogy nagyon nagy problémák vannak velem és hiába szeretnék rajta változtatni egyszerűen nem megy és ha minden igaz akkor hamarosan szakemberhez fordulok. Ha valaki kíváncsi rá,hogy mi is történt pontosan akkor szívesen megosztom vele :).





Mindenkiben van egy egészséges izgalom,félelem.Te túl pánikolós vagy,van is ilyen betegség.Lehet az ilyet már kezeltetni kellene. Mindenesetre nem árt elmenni egy szakemberhez (pszichologushoz) egy állapotfelmérésre. Mert ott legalább kiderül,hogy elég e összeszedned magad,vagy ehhez kis segítségre is lenne szükséged.
Amugy én is ilyen vagyok csak nőbe,és más szituációkban is eléggé megnehezíti az életem,de az a jó,hogy lehet rajta segíteni.





Sziasztok! Köszönöm szépen a válaszaitokat. :)
#6/7: Igazad van sajnos nagyon pánikolós vagyok. Ha bármit kell csinálnom rögtön izgulok,elkezd remegni a kezem és a lábam és azt beszélem be magamnak,hogy úgysem fogom tudni megcsinálni. Egyszerűen mindentől félek csak nem tudom,hogy miért. A szakemberre visszatérve nagyon sokat gondolkodtam rajta,hogy a segítségét kellene kérnem de sajnos nincsen hozzá akaraterőm.
#7/7: Megpróbálom összeszedni magamat és nem bambáskodni. Ma reggel elhatároztam,hogy köszönök neki de amikor megláttam és elment mellettem szóhoz sem jutottam és ugyan ez volt az iskolában is. Azt észrevettem,hogy amikor a közelemben van akkor egyáltalán nem néz rám de amikor távolabb van tőlem akkor pedig igen akár hosszabb ideig is. Sajnos menthetetlen vagyok.





Szia!
Teljes mértékben igazad van. De sehogyan sem tudom legyőzni a félelmemet. Attól tartok,hogy kinevetne vagy egyszerűen csak elzavarna. Lehetséges,hogy ez nem történne meg és ezeket csak beképzelem de sajnos mindennek csak a rossz oldalát tudom látni. Amennyire ismerem saját magamat tegyük fel,hogy nem érdekelném akkor én ezt egy kudarcként élném meg és a jövőben nem is próbálnék meg ismerkedni senkivel sem mert mindig ott lenne bennem,hogy mi van akkor ha Ő is elküld. Tudom,hogy nagyon gyáva vagyok és erre egyáltalán nem vagyok büszke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!