Ilyet hogyan mondhat valaki a férjéről?

Köveztetek meg: Én is hasonló helyzetben vagyok férj, 2 gyerek. Szeretem a férjem, nem mentem volna hozzá stb..ha nem szerettem volna bele. De volt tinikori szerelmem, akivel szerettük egymást, bevallotta, de sajnos soha nem voltunk egy pár, néhány ok miatt, nem történt köztünk semmi. Évekig vágyódtunk egymás után. Jó néhány éve nem is láttam, nem beszéltünk kb 10 éve, de mai napig gondok rá van hogy hónapokig ezembe sem jut, de van hogy valamiről eszembe jut és hetekig minden nap gondolok rá. Egy különleges helyet fogl el a szívemben, és mindig ott lesz. Ami nem azt jelenti hogy a férjem a ló nincs szamár is...szerepet töltené be. Úgysem lehettünk volna egy pár, akkor mire vártam volna, ismerkedtem, tobábbléptem.

Szóval ne ítéld el kérdező a kismamát, valódzínű ő is ilyen helyzetben lehet, és a hormonok miatt érzékenyebb.

Nekem úgy tűnik, hogy nemigen vagy otthon az érzelmek területén, nincs sok érzéked az árnyalatok megkülönböztetéséhez. Ez nem baj, a baj az, hogy úgy gondolod, jogod van elítélő véleményt formálni.

Elefánt vagy a porcelánboltban. Lehet lepontozni bátran.

Én merészkedtem arra hogy zöldet nyújtsak, mert igaznak találom amit mondasz.

Nem értem hogy mért kell azonnal nőgyűlöletbe torkolnia egy ilyen kérdésnek, megérthető az asszony. És ha mindemellett boldogan (már amikor nem gondol a szerelmére) élik a házas életüket a gyerekeikkel együtt igazán nincs ok felháborodásra, sem peddig szánalomra. Én nem, ez véletlenül sem "bolondítás" a 3. gyerekkel nem kellene egy tini szintjére redukálnod, kedves kérdező.