Ilyet hogyan mondhat valaki a férjéről?

El kell, hogy szomorítsalak de az emberek döntő többsége nem élete nagy szerelméhez megy hozzá. Az általában vagy véget ér vagy be sem teljesül soha és nincs már opció csak az, hogy megpróbál valahogy tovább lépni az illető a férfin/nőn és keresni mást akivel ugyan nincs meg az a nagy lángolás de le tudja vele élni az életét.

Az már persze már kérdés, hogy ezt ki mennyire vállalja fel, néhány napja például itt olvastam egy kérdést, amiben az állt, hogy baj-e az, ha ugyan mindketten tudják és be is ismerik egymásnak a nagy érzelmek hiányát viszont szépen élnek egymás mellett és kényelmes életük van együtt.

Az itt említett feleség valószínűleg a mai napig nem tudott legalább olyanszinten túllépni a fiatalkori szerelmén, hogy ne gondoljon rá a mindennapokban, viszont túlságosan ragaszkodott a házas élethez és a gyerekneveléshez így kénytelen volt egy úgymond csendes élettársat találni magának.

Szerintem ez inkább szomorú mint felháborító, de ez persze csak az én személyes véleményem, remélem tudtam segíteni a válasszal.

Ha a férj nem tud róla, akkor teljesen mindegy. Amiről az ember nem tud, az nincs is. Bizony ez a kegyetlen igazság. A tudatlanság a legnagyobb áldás. Szóval ez a tény a férj életét mennyiben befolyásolja? Semmiben.

Egyébként nekem is megvan erről a véleményem, de ezt a nőnek magában kell elrendeznie, feldolgoznia, az ő problémája. Tartom azt amit fentebb leírtam.