Megéri elkötelezni magunkat már fiatalon?

Én is így éreztem 18 évesen az akkori első barátnőmmel kapcsolatban, elterveztük a gyerekeink nevét is stb.

Na igen. Azóta volt 4 kapcsolatom.

Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon ritka, hogy működik az elsővel egy életen át, mert 18 évesen még nagyon nem vagyunk érettek. Sok a tapasztalni való. Pl. én akkor még külsőre teljesen más lányokhoz vonzódtam, mert azt hittem, hogy az az én ízlésem és kb. egy 5 évvel később ez teljesen megváltozott, mert összejöttem teljesen más külsejű lányokkal, akikkel teljesen más volt a szex, sokkal jobban élveztem. És azóta nem is vonzódom a régi ízlésem szerinti lányokhoz.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy kevés az olyan ember, aki 18 évesen annyira érett, hogy nem kell már tapasztalnia és pontosan tudja, hogy mit akar.

Soha nem tennék ilyet és másnak sem javasolnám. Ha beleugrotok egy házasságba és gondolom családot akartok alapítani, akkor ennek viselni kell a következményeit, nem szabad elhamarkodott döntést hozni.

Ami a szexet illeti, sok emberben benne motoszkál a kérdés milyen lenne mással, és vajon tényleg ő az igazi?

A válasz a fejedben dől el, nem vagyunk egyformák. Ha élvezed a szexet a partnereddel azt soha nem kell megmagyarázni, ha úgy érzed valami hiányzik, akkor meg kell a segítség és a rutinosabb emberek tanácsa.

Közel a 40 elmondhatom hogy volt jó néhány partnerem, de kb 10 volt olyan akivel élveztem is, a többire nem is emlékszem. Ez nem tapasztalat kérdése, már az első után is arra vágytam hogy legyen folytatás, mert olyan hatást gyakorolt rám. Lehet hogy bénák voltunk, de ez senkit sem érdekelt.

Nem csak a párod mellett köteleződsz el, hanem a hűség mellett is. A párod és a lila köd múlandó, de a hűség, hűség marad, ha törik, ha szakad. Nem mindig remélhetsz hasznot, de ez elköteleződés szempontjából lényegtelen. Viszont, ha erről az oldalról közelíted meg, azt javaslom még várj. Minden kapcsolatban van olyan, hogy az egyik többet tesz be éppen mint a másik, valaki elhanyagolva érzi magát stb. Ha elköteleződtél, akkor nem "sétálhatsz el", mert felelősséget vállaltál. Ha így teszel, szégyen ér mások és magad előtt egyaránt (ez a nagyobb probléma). Azt derítsd ki előbb, hogy ezt vállalod-e.

30/f

Nekem az a tapasztalatom, hogy vannak előnyei a fiatalon "elköteleződésnek". 1.Együtt alakítjátok ki a közös életeteket. A húszas évek vége- harmincas évek eleje már egy kész élet. Sokkal konkrétabbak az elképzelések, kevésbé simulékony az ember. Ha együtt építetek fel mindent, kevésbé tűnik "behatolónak" a párod.

2. Együtt élitek meg a felnőtté válást

Hihetetlenül jól összekovácsolódtok, ha ez sikerül.

3. Nem kell sietnetek semmivel. Hagyhattok bőven időt a járásra, együttélésre, házasságra, gyerekvállalásra. Egyikőtöket sem sürget a biológiai órátok, van időtök kiismerni egymást.

4. Nem hasonlítjátok egymást az előző párotokhoz. Óhatatlanul eszedbe jut, hogy mit hogy csináltál az exeddel.

Nyilván megvannak a veszélyei is ennek a helyzetnek, de butaság tönkretenni a boldogságodat azzal, hogy azon agyalsz, milyen szörnyűség történhet. Élvezzétek egymást, és hagyjátok, hadd menjen minden a maga medrében.

Jó kapcsolatot baromság azért felrúgni, mert kíváncsi vagy másra. Nyugi, ő is ugyanazt dugja ugyanoda, legalább is jó esetben. :) Nem maradsz le semmiről.

Viszont jó párkapcsolatot találni nehéz.

A kolléganőm már 56 éves. 16 volt, mikor megismerte a férjét (3 évvel idősebb nála). A mai napig jó a házasságuk, látszik, hogy szeretik és tisztelik egymást, de megmaradt a játékosság is köztük. Egyszer elmondta, hogy ők voltak egymásnak az elsők, és el se tudja képzelni, hogy más hozzáérjen.

Szakíts a pároddal akkor, ha a kapcsolat nem működik. Ez a fontos, és nem az, hogy minél több emberrel henteregj. Ez csak egy lúzer duma, hogy "ki kell élni magad".