Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Szeretem de nem látom a közös jövőnket?
Van egy fiú akivel az egyetemen ismerkedtem meg, és elég jóban lettünk az elmúlt hónapokban. Viszont most már többet akar tőlem barátságnál. Én pedig nem tudom mit tegyek...mert azt hiszem szeretem, imádok vele lenni, amikor nem vele vagyok sokat gondolok rá, és azt hiszem a vonzalom is megvan. Ráadásul, vele úgy érzem tényleg élek, és élvezem az életet.
Viszont ég és föld vagyunk, én szeretek mindent pontosan megtervezni és biztosra menni a dolgokban, főleg egy párkapcsolatban. Ő pedig spontán és élvezi az élet minden percét, nem tervez hosszú távra, úgy van vele hogy "lesz ami lesz". Irigylem a gondolkodásmódját, de én nem tudok változtatni, ha belemegyek valamibe akkor átrágom magam azon, hogy vajon milyen lesz a jövőben a helyzet.
Mit csináljak? Jöjjek össze vele, aztán majd lesz ami lesz? Egyszer már szakítottam valakivel és borzalmasan megviselt, nem szeretem megbántani az embereket főleg ha tudom, hogy a másik folytatni akarja a kapcsolatunkat. És félek hogy ha ez nem jön össze, akkor össze fogom törni, mert hiába fogja fel lazán az életet, ezt a dolgot velem nagyon komolyan gondolja.
Ráadásul elég magamnak való vagyok, kevés barátom van és ritka hogy közel engedjek magamhoz fiúkat, szóval lehet hogy csak a változástól félek.
Egy másik gond pedig, hogy szeretek egyedül lenni, introvertáltként nagyon szükségem van rá hogy "feltöltődjek". De ő folyton szervezi a közös programokat, amikre persze szívesen megyek, de néha már túl sok, leszívja minden energiámat. De nem akarom hogy azt higgye nem érdekel, vagy lemondani ezeket a programokat, mert így is kevés a szabadidőnk:/
Ilyen különbségek mellett működhet a kapcsolatunk?
19/l
Azért mert a fesztiválokat járja még lehet elgondolása az életről, még lehet jövőképe.
19 évesen élvezni kell az életet, nem heteken, hónapokon keresztül azon agyalogni, hogy belevágjon-e valaki egy kapcsolatba.
#10: Az ellentétek csak rövid távon vonzzák egymást.
Mellesleg sokkal egyszerűbb egy olyan fiút találni,akivel több közös tulajdonság van,mint úgy bele menni egy kapcsolatba,hogy már az elejéről kompromisszumomokat kell kötni,amik vagy működnek vagy nem.
#10 köszönöm ez jól esett:) És volt is benne igazság, nem tudom miért pontoztak le ennyire.
Egyébként a fiúval is megbeszéltem ezt azóta (ami nagyon jó ötlet volt), és arra jutottunk hogy nem zárkózok el tőle teljesen, azt mondta őt nem zavarja ha más vagyok személyiségileg, tud toleráns lenni. Úgyhogy egy próbát lehet megér:)
És lehet hogy az ellentétek hosszú távon taszítják egymást, de az emberek egyrészt változnak (főleg ilyen fiatalon), másrészt ha toleránsak vagyunk egymással akkor még az is lehet hogy működni fog.
Ha meg nem akkor ez van,még mindig jobb azt mondani hogy megpróbáltuk de nem sikerült, mint azon keseregnj hogy "mi lett volna ha..":)
#13: Ha nincs közös érdeklődési kör,meg hozzáállás a dologhoz, illetve te otthon ülnél ő meg mindig menne valahova,ezt hosszú távon összeegyeztetni nem lehet és tudod, hova mehettek a toleranciával..
"Egy lesz ami lesz" típusú ember komolytalan egy ilyen komoly,nem mellesleg szimpatikus hozzáállású lányhoz...
Minek tetted fel a kérdést,mikor a többségre nem hallgatsz?
Ezzel most a nyilvánvaló dolgok ellen tiltakozol.
Az élethez a hibák is hozzátartoznak, és valóban azokból lehet a legtöbbet tanulni:)
Teljesen meg tudom érteni a tényeket és amit mondasz, de van bennem egy érzés amivel nem tudok mit csinálni, az összes észérv ellenére sem. És lehet hogy hibát követek el, de nem hinném hogy életre szólót. Ha pedig mégsem, akkor csak jól járok vele. De jelen pillanatban úgy érzem az lenne a hiba, ha nem a szívemre hallgatnék. Mert pár év/évtized múlva visszanézve ezerszer jobban bánnám azt, ha nem próbáltam volna meg, mint hogyha megpróbáltam de nem sikerült volna.:)
Hűha, úgy látom a 67%-os válaszoló nagyon ellenzi ezt a kapcsolatot... :D
De őszintén, kik vagyunk mi? Ezt leírás csak a kérdező szemszögét tükrözi, nem ismertünk meg belőle senkit. Fogalmunk sincs, hogy élőben milyenek ezek az emberek. Aki azt állítja hogy csak hiba lesz meg megégeti magát a kérdező, ugyanúgy csak találgat mint én.
Egyébként kissé ironikus, hogy képes valaki egyszerre érvelni úgy, hogy azt mondja éljen egy kicsit a kérdező, de közben meg ne próbálja meg, mert mi lesz, ha nem fog működni...
Ha jól sejtem, egyikőnknek sincsenek különleges képességei, tehát senki sem tudja megmondani mi lesz a vége. Még ha ismernénk is őket, de így meg aztán tényleg nem sok okosságot mondhatunk :D Tehát azt az álláspontot miszerint a kérdező a "nyilvánvaló" meg "tények" ellen tesz, szerintem kizárhatjuk. A többség véleménye meg... miről is van szó? Négyen azt írták hogy SEMMI-ESÉLYETEK-ÉLVE-ELÉGTEK-AZ-ELSŐ-RANDIN, egy pedig ellene. Ez azért nem olyan nagy többség, és megsúgom, hogy nem mindig az a helyes amit többen szajkóznak.
Nem azt mondom, hogy próbáld meg és ha már egymást eszitek és ütitek és minden nap szakítotok akkor is tarts ki mellette. Én csak azt állítom, hogy ha úgy érzed vele akarsz lenni, akkor később szerintem az ember mindig jobban megbánja azt amit nem tesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!