Belém szeretett. Nekem nem ő aki kell. Összeomlik, ha nem vagyok mellette. Magas vezetői beosztásban van. Ha nem vagyok mellette, lemond. Káosz lenne. Rengeteg embert irányít. MI a javaslat?

Kérdező: Abban talán igazatok van, zsarol, ne hagyjam magam. Hát mondjon le! De igazából az ő munkája amiről beszélek, egy kiegészítő munka, amivel nem keresi agyon magát. Csak elvállalta a saját, nagy vállalkozása mellett. Tehát nincs rászorulva és bármikor kiléphet, ha éppen úgy gondolja. Nekem viszont jó, ha ő van ott a poszton. Munkánk összefolyik és nagyon jól lehet vele együtt dolgozni és eredményesen. Tehát ha lemondana, neki igazából hátránya ebből nem lenne. Nekem igen.

A másik: Nyilván ha semmit nem jelentene nekem, könnyen taposnék bele, elég volt, ne zsaroljon, tegye amit akar. De mint embert szeretem. Lelkileg hozzám nőtt. Szeretem a társaságát, mindent meg tudunk beszélni, ha nem találkozunk, hiányzik a társasága. De szerelem nincs és nekem ez így nem oké.

Igen, milliószor próbáltam szépen kilépni, de nem bírom nézni,ahogy lassan már 20 kilóval kevesebb, hogy szomorú, bánatos, és még inkább elhalmoz mindennel. Bár tényleg ezt nem kellene figyelnem. Mindenki túlélt már legalább egy nagy szakítást, ő is túllépne rajta.

Mégis érdekes viselkedést produkál: érett ember és már nem egyszer mondtam neki, nem érzem azt, amit ő és nekem nem elég, nem veszi észre, soha nem kezdeményezek, néha szabályosan elutasítom a csókjait, nincs szex!!!, nem engedem, hogy hozzám érjen a csókon kívül, de azt sem én kezdeményezem és ő mégis csak hív, ír, néha meglátogat, elhalmoz mindennel...ez neki kapcsolat?

És amikor próbálkozom befejezni és mondom neki, igazából nincs közöttünk viszony, megharagszik,hogy ő nem így látja...ennyire vak a szerelemtől???