Egyre féltékenyebb, de nem akarom, hogy ez miatt legyen vége. Mit tegyek?

20 éves vagyok, a párom 33. Nagyon szeretem. Nekem előtte senkim sem volt, nem éreztem úgy hogy bárki is olyan lett volna korábban az életemben, hogy lehetett volna egy második randiról szó. Aztán megismertem a páromat. Semmit nem sürgetett, várt rám, biztos lehettem benne, hogy szeret.

Abban most is biztos vagyok, hogy szeret. De nagyon féltékeny. Gyakran gondolja azt, hogy én vele nem vagyok boldog. Azt mondja, hogy sok közöttünk a korkülönbség, más dolgokra vágyunk, de ez nem igaz. Én akár szeretnék fiatalon is családot, mivel ő már akkor sem lesz fiatal hozzá, ha hamarosan így lesz. Nem érti, hogy nem vagyok kíváncsi más férfire. Azt mondja, hogy ma már nincsen olyan, hogy valaki az első szerelmével házasodjon össze, mert természetesen kíváncsi másra, érdekli milyen mással. De mi van, ha én boldog vagyok vele?

Mit tegyek, hogy a dolgok ne fajuljanak el addig, mint itt sok esetben? Hogyan értethetném meg vele?