Akasztják a hóhért?

Miquel, nem tudom, aktuális-e még a dolog... Én általában Veled ellentétes véleményt képviselek (persze csak óvatosan, hiszen jóval fiatalabb vagyok, mint Te), most mégis átérzem a helyzeted; pont ilyen nem volt velem, de hasonló igen. Van a dolognak racionális oldala is, de ezt Te nyilván jobban tudod...

Nehéz akkor tisztán látni, ha megvan a kölcsönös vonzalom, a bizsergés, és egyfajta összhang is. Hihetetlenül felemelő érzés. Ilyenkor a hiányzó részleteket öntudatlanul kitölti az elme (és a lélek), legalábbis nagyon akarja, a farok meg szokás szerint asszisztál mindehhez. :D

Nekem az használt, ha kerültem az illetőt, tudatosan tereltem a gondolataimat, vagy próbáltam hibát látni benne. Közhelyes válaszoknak tűnnek, de bonyolult helyzetben az egyszerű megoldások néha meglepő módon roppant hasznosnak bizonyulnak. :)

32/F

Miquel, régebben a nyílt, sekély értékrendedért nem kedveltelek valamiért, de ez a kérdésed most inkább olyan emberivé tett a szememben.

Bár én meg még fiatalabb vagyok, de nekem pl ez sem segített (1 éve vagyok ilyesmi állapotban, mint te):

"Nekem az használt, ha kerültem az illetőt, tudatosan tereltem a gondolataimat, vagy próbáltam hibát látni benne. "

- Sajnos láttam a hibáit, - de mint egy igazi bolond, hiába látom és tudom, hogy nem jobb választás, mint a párom, egy másik oldala mégis szerethetővé tezsi és elnyomja az észérveket.

- Kerülöm is már egy ideje őt, mert ésszel azt is felfogtam, hogy ez egy tipikus vesztes-vesztes helyzet(itt is mindketten kapcsolatban vagyunk):

ha kölcsönösen is érzi, amit én, akkor neki is sz.r. A kapcsolatot eldobni ő sem,és én sem fogom. A megcsalás meg nem oldja meg a fennálló helyzetet, mert ez nem a szexről szól. ( akor nem mardosna a gondoltaiamban, s bűntudatta egytütt már 1 éve ez a szerencsétlen helyzet.)

Ráadásul 1-1 véletlne találka is visszadob.

Mit teszek én?

Várok. Várom tovább, hogy elmúljon, hiszen a legnagyobb szenvedély is elmúlik időve, ez meg ugye- mivel nem beteljesített-, nyilván nehezebben.

De, már nem rajongok érte 1000 fokon, mint a legelején, amikor ez az egész kezdődött. Még jelen van, de valamennyit halványult.

- Blog, kiírás magamból?

Ezt is tettem, folyamtosan szinte amióta megismertem. (Én is gondoltam, ne fojtsd el, írd ki magadból) Segített-e? Nem. Legalábbis nem érzem hatását, hogy emiatt visszavett volna az egészből nálam.

Ilyen még sosem volt velem, hogy észérvek sem segítettek. MAradt tehát a kerülés, és az, hogy várom, hogy elmúljon teljesen..

27N

Kedves 22-es Válaszoló!

Őszintén kívánom, hogy az egész helyzetből emelt fővel, büszkén gyere ki.

A kiírás szerintem nem segít, mert ha az illetőről írsz, a gondolataid is köréje csoportosulnak...

Mindenesetre haladsz. Kitartást!

# 23

Köszönöm! Igen, valószínűleg igazad van, ez az ellentétes taktika nem vált be, hogy kiírom magamból- bár muszáj volt, nem tudtam magamba teljesen folytani-.

Egyébként valami törént most így 1 év után. Nem tudom mi, de már másképp látom, mintha lehullt volna a rózsaszín köd, összetört volna az idealizált kép. A hibáit már tényleg hibának és negatívnak látom, eddig ez nem ment..

Legutóbb, amikor ránéztem, már nem vesztem el a szemében, és nem azt láttam, akit eddig mindig, amikor találkoztunk: hogy ő így is tökéletes, hanem már egy idealizálás nélküli embert. - és őszintén,ez a kép kiábrándító kicsit.( régebben remegtem is szabályosan, akár a hangját is hallottam csak meg, teljesen odavoltam érte, pedig nem vagyok ilyen szerelmes típus). Most itt ülök és nézek, mi kapott el, és hogy tudtam 1 évig annyira szenvedni, hogy már majdnem pszichológushoz is mentem ezzel. Illúzió volt az egész.

A kerülés sokat segített. És az, hogy jobban megismertem.

(Bár ironikus módon az utóbbi időben, ahogy nálam múlt a dolog, nála néha mást vettem ki, fene tudja.)

Csak gondoltam adok egy feed backet. :)

Na de mi történt végül?

Mi az higy egyedi aurát kapott?

Nekem is van ilyen személy az életemben, akivel soha nem volt semmi, meg elve kapcsolatban voltunk mindketten. És nem hasonlíthatóak a hozzá kapcsolódó érzések senki máshoz, amit előhozott bennem.

Ugyanakkor, most már évek teltek el, és nem is kell minden érzést megélni.. :-) No meg fullba idealizáltam az illetőt.. De van valami különös időnként még mai napig, ha ott van, vagy látom..

Én is sokat gondolkoztam rajta, de én sem akarom valójában eldobni a kapcsolatomat, vagy összejönni vele. Ez most már megmaradt nálam is eltéve az emlékek között, ami megmagyarázhatatlan, de nem sóvárgok már utána egy jó ideje.. :)