Miért mondják sokan, hogy a távkapcsolatok nem működnek a kevés találkozási lehetőség miatt, mikor sokan plátóian, akár találkozás nélkül is évekig képesek szerelmesek lenni?

Mert éretlen egysejtűek.

Lassan már 4 éve, hogy párommal 200km-s távkapcsivan vagyunk. Tavasszal összeköltözünk. Mi minden nap teszünk a kapcsolatunkért és kettőnkért.

A plátói kapcsolat más, egyfajta ábránd, "mi lenne, ha...". Nem érintetted, nem csókoltad, nem ismered, csak a fejedben él, és az sem biztos, hogy ő szeretne (vagyis sok esetben egyoldalú).

Sokkal másabb, ha ő is viszontszeret, beszélgettek, ölelkeztek, szeretkeztek, stb., látod mosolyogni, szomorúnak, csomó arcát, és utána kell elválnotok x időre.

Mi lassan egy éve élünk távkapcsolatban, és még hat napig, de tovább nem tudom, menne-e. Már így is alig bírjuk, egymáshoz bújnánk, együtt akarunk ébredni és elaludni, egyszerűen mindkettőnknek fáj, amiért messze vagyunk.