Milyen megoldást lehetne erre találni? Adjuk fel ennyi miatt?

Már az sem érdekel, ha ezt olvassa ő is vagy akár a szülei, de nem tudom, mit tehetnénk.

Van egy nálam 3 évvel idősebb fiú, akivel jól elbeszélgetünk, hasonló az érdeklődési körünk, a kölcsönös szimpátia megvan.

Csak néhány hete ismerjük egymást és csak interneten, de ehhez képest én nagyon megkedveltem és -nekem úgy tűnt/tűnik-, ez az ő részéről is így van.

Terveztük, hogy találkozunk (ugyanabban a városban lakunk, de két egészen másik részében, tehát nem éppen szomszéd utca), de ma valahogy megint a találkozás-dologra terelődött a téma és amikor írtam, hogy szerintem így nem is fogunk találkozni (elvégre állítása szerint rengeteget kell tanulnia (tizenegyedikes)), ő pedig annyit válaszolt rá, hogy "lehet". Nekem ez nagyon rosszul esett és hát ja, végül elmesélte, hogy a szülei nem engedik el szinte sehová (max. ha tanult mindenre, amiből kell, a haverjaival ide-oda, de ez is ritkán), beszélni nem tud velük ezügyben. Tegyük hozzá, hogy mégcsak nem is gimnáziumba jár, tehát nem értem, miért kell naponta több órát magolnia egy-egy tantárgyra. Facebook-os kapcsolatot nem szeretnénk, elvégre itt vagyunk néhány kilométerre és mégsem találkozni durván gáz lenne...

Ő amúgy is introvertált, jól elvan a saját kis világában és ezügyben eléggé pesszimista, úgy van vele, hogy inkább hagyjuk, mert már évek óta próbál változtatni a szüleinek hozzáállásán (sikertelenül), de én nem adom fel ennyi miatt...:( (Egyébként, megérzés, de szerintem már volt régebben ilyesmi helyzetben, de abból sem jött ki jól és ezért nem próbál most sem nagyobb szabadságra szert tenni.)

Így hogyan tudnánk találkozni? Vagy válasszuk az egyszerűbb utat és felejtsük el egymást?!

Bocsi a zavaros fogalmazás miatt, elég érthetetlenre sikerülhetett, de nekem már nincs energiám visszaolvasni se...:D

14L