Mit csináljak vele?

Tudod te is pontosan, hogy ezt miért csinálja. Azért, mert minden más fontosabb neki, mint te.

Megszokta, hogy te ott vagy, ugrasz, ha szól, és ha jut rád is idő, akkor készségesen loholsz. Eszébe se jut, hogy ha neki épp kedve szottyan rád, akkor te nem ugrasz, mert mondjuk szintén más programot szerveztél.

Gondolom azért, mert valóban így is van. Erről szól az életed: várod, hogy sor kerüljön rád, és elő se fordulhat, hogy te rászervezel a barátaiddal egy kis kikapcsolódást, ha vele is találkozhatnál.

Nem vagy neki fontos, nem érzi úgy, hogy tennie kéne azért, hogy megtartson. Amiben egyébként tökéletesen igaza is van, mert tényleg megteheti veled, hogy le se kakál, akkor se hagyod ott.

Ugyanis más nő már tudná, hogy mikor kell emelt fővel távozni. Nálatok ez már rég elmúlt, de persze szakítani sosem késő. Főleg most, hogy neki a fősuli miatt a következő 4-5 évben minden fontosabb lesz, mint a kis barátnője. Ne húzzátok egymás idejét, teljesen felesleges.

Én a helyedben csak annyit tennék, hogy egyszer még beszélek vele, hogy itt ennyi ebből elég volt, már így is olyan, mintha szingli lennél. Akkor már miért ne? Legalább mindketten nyugodt lelkiismerettel tudtok ismerkedni másokkal. Viszlát!

Aztán már "csak" annyi a dolgod, hogy nem dőlsz be a hitegetésnek meg a könyörgésnek, és ott hagyod emelt fővel. Ha nem tudta értékelni, amije van, majd sajnálhatja, amije volt. Ennyi.

És tudod miért? Mert amikor beszélni akarsz vele, akkor leráz annyival, hogy ez neki nyafogás, és idegesíted. Ez az a pont, amikor az orrára kell csapni az ajtót, hogy bocs, de nem idegesítelek tovább.

Nem vagy már 14, legyen már benned ennyi tartás és női büszkeség, hogy elmész onnan, ahol útban vagy!

Valószínűleg egy ponton túl már tehernek érzi a kapcsolatotokat ami lefárasztja. Sokat veszekedtetek, valami nem jó a közös programokban, ezt nem tudhatjuk. A lényeg, hogy veled lenni nem kikapcsolódás ezek szerint neki, inkább munka / tanulás kategóriában van. Attól még szerethet, de nem te vagy a hobbija hülyén kifejezve. Neked erre lenne szükséged, legalábbis a leírásodból ítélve, így ha nem tudtok rajta változtatni, tényleg nincs más mint az előre, ahogy az első válaszoló írta.

Néha be kell látni, hogy mások a szükségletek és ez is megölhet egy papíron szép kapcsolatot :/

Én nem akarlak elkeseríteni de én is pontosan ilyen helyzetben voltam. Amikor a barátom elkerült az egyetemre akkor távkapcsolatban éltünk és megváltozott minden. Sokszor haza se jött hozzám, inkább a koliban maradt azokkal az emberekkel a hétvégére is akikkel alapból egész héten együtt volt. Ha hazajött akkor is sokszor volt a barátaival akikkel szintén hétköznap is találkozott. Rám nagyon kevés időt szakított és azért, mert nem is akart. Jó voltam neki de csak akkor amikor épp kellettem neki.. Nagyon h*lye voltam és naiv, hogy elhittem, hogy változhat a dolog. Én meg is beszéltem vele ezt párszor de semmi a változás kb egy hétig állt fent. Nem volt értelme tovább folytatni, de még így is ő szakított velem..

Aztán persze pár hónap múlva vissza akarta könyörögni magát, mert hiányoztam neki de akkor már késő volt... volt időm gondolkozni és okosan dönteni, elhajtottam.

Szerintem nálatok is ez a helyzet, tapasztalatból mondom neked, hogy jobban járnál ha szakítanál vele.

23L