Honnan tudod, hogy megtaláltad életed szerelmét?

és mit gondoltok számít a kor, hogy mikor ismerkednek meg? Mitől romlik meg egy ilyen "életre szóló szerelem"? (Mellesleg nagyon örülök, hogy válaszoltatok,nagyon köszönöm és boldoggá tesz, hogy ti is boldogok vagytok! Nagyon örülök,hogy rátaláltatok a másik feletekre!) :)

Én jelenleg 3 éve élek párkapcsolatban,ezelőtt 2 évig voltam együtt egy másik "fiúval" előtte pedig 2 évig (viszonzatlanul) szerelembe estem egy "srácba".Tudom,nem szabad ezt mondani,de összehasonlíthatatlan a mostani kapcsolatom az előzővel... Az első, az az igazán lángoló,mindent elsöprő,reménytelen és viszonzatlan szerelem volt,csak a "rózsaszín köd", amikor bármit megtettem volna érte...elmúlt mert belefáradtam. Jött a következő, amiből kapcsolat lett, 2 évig bírtuk rengeteg sok veszekedéssel, birtokolni akartuk egymást, "tárgyként,saját tulajdonunkként" tekintettünk egymásra....de emellett imádtuk a másikat,de voltak olyan dolgai amiket rühelltem.. nem fértünk össze,nem tudtunk soha megegyezni,közös nevezőre jutni..plussz nem tudtunk egy "jót" veszekedni amikor kompromisszumot köt két ember és végül mindenki jól jön ki a vitából...nálunk ez egyszerűen lehetetlen volt.Szerencsére neki volt előttem már kapcsolata (több is) amihez tudott viszonyítani..miután szakítottunk még jó 1,5 évig szeretett engem...én pedig csak "menekülni" akartam előle mindenáron...És jött a mostani Szerelmem...Imádom,minden apró mozdulatát,ahogy megszólal,ahogy beszél,ahogy nevet és mindent amit mond, iszom a szavait...nincs semmi ami bosszantana benne,már nincs meg a "lila köd", de ugyanúgy érzem azt a vonzalmat amit az elején... hogy húz magához mint a mágnes másik oldala...azt a mérhetetlenül nagy Szerelmet...az első másfél évben nem tudott elköteleződni felém...de én vártam, türelmes voltam.Veszekedtünk de soha nem volt olyan durva,mindig meg tudtuk beszélni a problémákat.Nagyon összepasszolunk... Most már nem adnánk fel ezt a gyönyörűséget ami kettőnk közt van...senkiért,és semmiért...sok mindent éltünk át együtt és a mai napig élünk át ,változunk, talán nem egy irányba...de egymás mellett és fokozatosan,szépen,"párhuzamosan" mondhatni...Nagyon Szeretem Őt, azt érzem,hogy ez a Szerelem kitartana akármeddig...egy a bökkenő, hogy neki nem volt előttem kapcsolata...sok lánnyal flörtölt,ismerkedett,találkozgatott,(még tinédzser korában),de úgy igazán nem tudja mihez "viszonyítani" a velem való kapcsolatát,én vagyok neki az első...tudom,hogy egyszer el kell engednem a kezét...hogy Ő is megtapasztaljon,hogy tudja milyen a rossz és milyen a jó kapcsolat...milyen az egy éjszakás kaland...tudnia kell és nem szabad hogy leláncoljam,magam mellé kössem...csak ebbe persze fájdalmas belegondolni hogy muszáj lesz elengednem életem Legnagyobb Szerelmét. Mert aki tiszta szívéből Szeret és akit nekem szántak, az majd visszatér hozzám,ha a sors is úgy akarja.Ha együtt kell lennünk később,akkor úgyis visszatalálunk majd egymáshoz...és talán még édesebb lesz a vele való kapcsolatom.