Bevallottam annak a nonek, hogy szeretem akivel mar tobb eve nagyon joban vagyunk lelkitarsi viszonyban. Szeret engem, mint ember, lelkitars, de o nem erez szerelmet mit tegyek?!

Esélyt mire? Hogy megint a barátzónájában legyél?

Ismerkedj másik nővel, hátha sikerrel jársz.

"Megis ha adna egy eselyt nekem..."

Vigyázz mit kívánsz, mert a végén teljesül! És nem fogod megköszönni!

Most játszd le a filmet magadnak? Megszán és veled lesz. Szerinted ennyi elég? Te tényleg beérnéd ennyivel? Ha nincs közöttetek meg a kölcsönös szerelem akkor lelkitárs ide vagy oda, akkor marni fogjátok egymást. Ugyanaz a forgatókönyv, amikor az egyik fél már rég kiszeretett a párjából, de nem hagyja el. Csak nálatok ez az alapfelállás!

A szerelmet nem lehet kierőszakolni. És magadhoz kötni is felesleges. Vannak kapcsolatok amik akkor működnek jól és tökéletesen, ha lazák. De húzd magadhoz közel és máris a pokolba csöppentél!

Hasonló szituban nálunk bevált a költözés - mármint nem csak egymás miatt költöztünk egy városba, hanem munka miatt így alakult, utána pedig már maguktól jöttek a dolgok egymás után, azóta is együtt vagyunk.

Viszont, ha nekem a világ másik végéről mondott volna ilyet a srác, akkor valószínűleg én is hasonlóan reagáltam volna, mint nálatok történt - illetve, ha őszinte akarok lenni, mondtam is anno hasonlót. :) Én még arról is lebeszéltem a pasit, hogy amit ő érez, az szerelem lenne, mert online felületen, sosincs-találkozásokkal ez nem szerelem - legfeljebb abba a képbe szerelmes, amit kialakított rólam, az meg hatalmas hazugság.

Saját példa alapján azt mondanám, gyakoribb személyes kapcsolattal talán lenne esély a változásra, de így kár erőlködni. Ha nem akarod kínozni magad, tényleg az a legjobb megoldás, hogy köszönd meg az eddigi barátságot, és kerüld el a nőt. Ha hiányzol neki, az már sokat elárul, ha nem... nos, az is.

Haza semmiképp se gyere csak az ő kedvéért, mert többet bukhatsz, mint nyerhetsz vele.