A szerelem átalakult szeretetté? Vagy már az se?!

Ez kevés idő eheza "viselkedéshez". Ha valaki tényleg szeret, nem fog elküldeni, ha odabújsz hozzá. :/

Szerintem kicsit beleunt a kapcsolatba, lehet túl gyorsan történt minden.. pl összeköltözés, így elmúlt a varázs, mert jöttek a szürke mindennapok és egyszerűen belefásult az egészbe.

Hogy viselkedik veled amúgy? Figyelmes, kedves? Vagy olyan, mintha egy lakótárs lenne, akivel néha van szex, de semmi egyéb ?

Beszéltél vele erről, hogy te mit érzel és neked ez így nem jó?

Ne hagyd, magad elsüllyedni egy ilyen kapcsolatban, mert nagyon fiatal vagy még ahhoz, hogy egy pasi így álljon hozzád. Ezt a szitut én mondjuk olyan 20-30 éves házasság után tudom elképzelni, akkoris egy olyan szituban, mikor a másik fél sokat dolgozik és fáradt vagy éppen "takonykórban van és beteg"..

Szóval... megbeszélést és átgondolást igényel.. !!

Nem is az az első lépés, hogy el kell hagyni, persze.. meg kell oldani a dolgot. De ha már ezt mondogatod neki egy ideje és semmi változás nincs, erre írtam, hogy 22 évesen még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy belemerülj egy olyan kapcsiba, ahol eltolnak, mert éppen "uncsi" már. Ezt most lehet nem igazán érted, vagy értessz velem egyet, de hidd el, ha nincs változás, később bánni fogod ezeket a mondhatni elpazarolt éveket.. fölösleges köröket, amiket futottál.

A döntés természetesen a tiéd. Te érzed, hogy még mennyi időt szánsz a mentésnek, még mennyi energiát teszel bele.

Részemről én 22 évesen biztos nem könyörögnék túl sokat a páromank, hogy figyeljen rám oda jobban. Ha közel 3 év után nekem ezt kérnem kell, ott elég komolyan elgondolkodnék, hogy jó ember mellett vagyok e...

Honnan tudod, hogy szeret?

Nem ölel meg, nem kedveskedik neked, ha te közeledsz, akkor elküld. A szexet nem kívánja, és tojik bele, hogy neked teljesen mások az igényeid. Egyáltalán nem akar neked tetszeni sem.

Nekem ebből teljesen egyértelmű, hogy itt már régen nincs szerelem, legfeljebb csak megszokta, hogy van aki rendben tartja a háztartást és bevásárol rá. Mint az anyukája. Az emberek meg az anyukájukkal nem szexelnek.

Egyébként pedig pont azért ilyen veled, mert még ez sem elég neked, hogy elhagyd. Még mindig azon kattogsz, hogy TE mit tegyél, hogy javuljon a kapcsolat, és ne érjen véget. Ha ezentúl a szoba közepére kakkantana és kimerülne abban a szex, hogy havonta kétszer leszo.phatod, te akkor is kötnéd az ebet a karóhoz, hogy ő szeret téged, és meg akarod menteni a kapcsolatot.

Saját magadat nem értékeled és nem szereted annyira, hogy az asztalra csapj, hogy ennél te sokkal többet érdemelsz. Beéred egy ilyen langyos fo.ssal kapcsolat helyett. Ne csodáld, ha a pasid se értékel többre. Pont annyit kapsz, amennyivel beéred.

A szerelem valóban át tud alakulni szeretetté, hiszen hamar belepusztulnánk, ha állandóan akkora lánggal lobogna, mint (jó esetben) az elején. A szerelem át tud alakulni valami sokkal többé is, mint a szeretet, s amire nincs szó. Régóta együtt élő, idősebb pároknál figyelheted meg, akik szinte csüngenek a másikon.

Esetedben azonban egyik sem játszik. Simán csak elmúlt a szerelem (ha volt egyáltalán) és nem maradt a nyomában semmi. Csak a megszokás, a beletörődés, mert ahhoz is lusta, hogy újra bedobja a kezdő tétet, és újra a párkeresés rögös útjára lépjen.

Azt mondod, tenni akarsz a kapcsolatotokért. Én meg azt mondom, hogy ehhez egyedül kevés vagy. Ha csak az egyik fél akarja, borítékolható a kudarc. Tudom, hogy nem ezt akartad hallani, és sajnálom, hogy nem tudok szebb jövőt eléd festeni, de minél előbb kiadod az útját, annál jobb lesz mindkettőtöknek.