Vajon meddig tart a szerelem? És mi történik akkor, ha átalakul szeretetté?

A szerelem nem egy érzés, hanem döntés kérdése is.

A kezdeti hormonális állapot szükségszerűen elmúlik, de ez pont elég idő ahhoz, hogy közben a felek kialakítsák a további kötődésük alapjait. Nem csak várni, elvárni kell az érzéseket, hanem tenni is érte!

Mert ha valakit szeretek, akkor a jól-léte fontos számomra, mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyem, és ha ő jól érzi magát, akkor én is.

Ismered azt a jelenséget, hogy az ember bármilyen kedvében van, de elkezd mosolyogni, akkor a mimika indítja el az érzéseket az agyban, és egy idő után TÉNYLEG úgy érzi magát, hogy már spontán mosolyog? Na valahogy így van a szerelemmel is.

Nem csak várni kell, hogy érezzem a szerelmet, hanem olyan dolgokat kell tenni, amik érzéseket indítanak el az agyamban. Tehát TENNI a partneremért, dolgozni a kapcsolatért. Örömet okozni a másiknak, ha kell, néha tudatosan.

Azok, akik ölbe tett kézzel ülnek, és várják, hogy lángoljanak, csalódni szoktak. Akik azonban folyamatosan tesznek a kapcsolatért, a szerettükért, azok folyamatosan azokat az érzéseket élik át, már csak azért is, mert a partner jól-léte révén kamatozik, ő is azt adja vissza.

Igaz, ez nem minden partnerre vonatkozik... vannak olyanok, akik mint fekete lyukak nyelik el az érzéseket, a feléjük irányuló gesztusokat úgy, hogy semmit nem adnak belőle vissza. Ezért nyilván a párválasztás is meghatározza, hogy tartós lesz-e a kapcsolat, vagy sem.

De ha jól választunk, tehát olyan partnert, akinek szintén fontos a mi jól-létünk, és kölcsönösen dolgozunk a kapcsolatért, akkor az érzés is megmarad. Nyilván az intenzitása az évek során változik, de ez nem egy folyamatosan lefelé ívelő folyamat, hanem időnként újra és újra fellángolhat, különböző élethelyzetekben.

Az a lángolás amivel egy szerelem kezdődik, szükségszerűen el is múlik. De az örökké tartó szerelem titka az, hogy a másikat utána is szereted. Már nem lángolsz érte, de hűséges vagy hozzá, szeretsz vele lenni, érdekelnek a gondjai stb. Igazából ez egy erős szövetség utána már.

Ha azt a lángolást várod végig, csalódni fogsz. Az élet nem erről szól. Nem lehet 40 évig lángolni valaki mellett, az emberi szív nem tud sokáig ilyen végletekben élni.

N 38

Bizony, a szerelem, az emberi élet legcsodálatosabb gyönyörforrása, és szenvedések tárháza mindössze egy ócska kis hormon ficánkolása. Ez a hormon jellemzően fél-két év alatt bomlik le. Jobb is, hogy lebomlik, hiszen aki igazán szerelmes, az folytonos életveszélyben van. Nem lát, nem hall, nincsenek racionális döntései, minden tettét a szerelemnek rendeli alá.

Hogy mi marad utána, az rengeteg mindentől függ. Elsősorban attól, hogy a szerelem, amíg tartott, amíg élt, mennyire volt mély. Hiszen egyes szerelmek között hatalmas különbség lehet. Van, akivel világrengető érzelmeket élsz meg, és van, aki csinálhat akármit, csak egy langymeleg vonzalmat tud kicsiholni belőled. Hogy mennyire volt mély a szerelem, azt rendszerint csak utólag, és viszonyítási alap birtokában tudod megítélni, hiszen amíg benne vagy, nem látsz semmit.

Azt hiszem, kettes versenyző írt, hogy a szerelem döntés kérdése. Nos, ez nem igaz. A szerelmes ember nincs döntőképes állapotban, mint azt már írtam. Azt viszont nagyon jól fejtette ki, hogy a kapcsolatot folyamatosan ápolni kell. Tenni kell azért, hogy a partneredet újra és újra elöntse a boldog meggyőződés, hogy igen, ez az ember kell nekem! Hogy te legyél a szemében a földkerekség legcsodálatosabb teremtménye. Ha erre képes vagy, ha erre képes ő is, hosszú-hosszú évtizedeket élhettek "szerelemben". Azért tettem idézőjelbe, mert szerintem az amúgy csodálatos nyelvünkben nincs szó erre az érzelemre, ami a szerelem után él az emberben. A szeretetnél sokkal több, viszont merőben más, mint a lázas szerelem. Talán a célba érkezettek boldog elégedettségéhez lehet hasonlítani.

Én sok éve szerelmes vagyok a feleségembe, és bízvást állíthatom, hogy ő is belém. Nem volt könnyű egymásra találnunk. Nekem közel 50 kapcsolatomba, és egy elrontott házasságomba került. De megesküszöm bármire, hogy CSAK ÍGY ÉRDEMES ÉLNI!