Meddig tart a szerelem? Ha átalakult szeretetté, kötődéssé, visszahozható?

Jó kérdés, én is kíváncsi vagyok erre. Nekem nincs sok tapasztalatom, eddig csak egy emberrel "Voltam",vagyis 3 éve vagyunk már együtt, és most bennem is felmerült ez a kérdés.

Mostanában már egymásban sokszor a rosszat látjuk,és felnagyítjuk, csipkedjük egymást. Pedig eddig semmi problémám nem volt , de most minha már nem lennék annyira szerelmes. Lehet azért,mert egyhangú lett,és nincs időnk közös programokat szervezni,ritkán mozdulunk ki.

Szóval én látok esélyt,hogy visszahozható .

ez igazából biokémia. nem részletezem. egy természetes jelenség. minden párnál idővel elmúlik a lángoló ,heves szerelem. ez nem feltétlenül rossz.. sőt.. a kapcsolat elején amikor nagyon kívánod a másikat stb akkor az ember hajlamos a rózsaszín ködön keresztül látni és nem észrevenni ,hogy a másik nem is passzol hozzá.

ha elmúlik a nagy rózsaszín köd, és még mindig úgy érzed,hogy ő az igazi és tényleg jól kijöttök, akkor nyert ügy van. kb 1,5 év után alakul át inkább kötődéssé, szeretetté a szerelem.

persze ezután is mondhatjuk,hogy szerelmes vagy. de mondom, ilyenkor már tök más az egész. le lehet így is élni egy életet,hogyha kölcsönösen elfogadjátok egymást és meg tudtok beszélni mindent.

persze olyan is lehet, hogy elkezded látni sorra a hibákat a másikban, és már idegesít a jelenléte is. ez visszafordítható persze, de ahhoz mindkét fél kell. ha nem jó valami, megbeszélni, változtatni, közösen fejlődni stb.. visszagondolni miért szerettél bele a másikba. minőségi időt együtt tölteni.

de sokaknak ez nem megy, inkább keresnek újat.

Az az érzés, amit szerelemként szokás definiálni, valójában egy idealizálás. Ilyenkor még nem látjuk reálisan a másikat, szemet hunyunk a hibái, tökéletlenségei felett.

Egyénfüggő, hogy kinél mikor múlik el ez az állapot: van, akinél pár hónap, van, akinél több év. Aztán bekövetkezik az "ébredés", a hétköznapok, amikor már puszta valójában látjuk a másikat és a kapcsolatot. Az idealizált állapot már nem hozható vissza, de szerintem ez nem is baj, hiszen az nem reális úgysem!

Kérdés, hogy ki tud-e alakulni helyette más... az én értelmezésemben a felnőtt, érett szerelem az, amikor a másik felet már reálisan látom, tisztában vagyok az összes tulajdonságával, értékeivel és hibáival egyaránt, és képes vagyok működtetni vele a kapcsolatot PLUSZ van a felek között intimitás és kizárólagosság.

Ez utóbbi kettő különbözteti meg számomra a szerelmet a szeretettől. Mert szeretet sok ember iránt érezhetek egyszerre, de a társamról tudom, hogy egyedi, pótolhatatlan, pont a kötődés és az összecsiszolódás miatt nem tudnám mással helyettesíteni. És a társam iránt testi vágyaim is vannak, ami mondjuk egy baráti kapcsolatban nincs meg.

Ha ez a két tényező megvan, akkor sokszor lehet átélni a kapcsolatban a kezdeti rózsaszín ködös állapothoz hasonló érzéseket, és plusz többletet ad a tartós kötődés és az érzelmi biztonság.