Ha egy nőnek van jogsija, kocsija, diplomája, jó egzisztenciája miért gond az, hogy egy férfi nem rendelkezik ezekkel?

Ha úgy állnék anyagilag, hogy meg tudnánk élni akkor is, ha jóval kevesebbet keresne a párom, és egyébként nem arra megy ki a dolog, hogy kihasználjon, otthon lógassa a lábát, lusta elmenni dolgozni, engem nem zavarna, de nem úgy állok. Én hosszú távra tervezek, igaz, már a húszas éveim elmúltak, de szerintem teljesen jogos, hogy ketten együtt meg tudjunk élni, és ne okozzon problémát a fizetéskiesés, ha elmegyek szülni.

Az autó nem szempont, egész életemben tömegközlekedtem. A diploma van, akinek elvárás, én tudom, hogy nem minden, szóval el tudok tekinteni tőle, az a fontos, hogy akár papírral akár anélkül, meg tudjon állni a lábán.

Nos, férfiként leírnám én is a véleményemet. Az a gond, ismerve a kliséket is, miszerint anyagias világban élünk, fogyasztói társadalom van bla bla bla, hogy az emberek lusták gondolkodni, és sikeresen kiölték sokakból az empátiát.

Érdekes az, akármennyi férfival beszélgettem ilyen dolgokról, valahogy náluk sosem voltak elváráshegyek egzisztenciát illetően a nő felé, sokkal megértőbbek és elfogadóbbak voltak, mint megfordítva a nemeket. Lusták vagyunk gondolkodni, mi emberek. Vagyis már aki. Ugyanis fogalmad sincs egy másik ember életéről, amikor elkezdesz vele ismerkedni. Azt sem tudod, miért áll olyan anyagi helyzetben, ahogy áll, mik történtek vele az életében, milyen helyzetekben kellett élnie, milyen állapotokat tapasztalt meg. De te már elsőre kitűzöd az elvárásaidat, hogy legyen kocsija, legyen lakása, mert ha otthon él a szülői házban vagy lakásban, akkor már eleve életképtelen...Legyen jól fizető állása, szarni bele, hogy mondjuk éppen azért nincs neki jó állása, mert zsigerből nem képes valagat nyalni, vagy csak olyan helyen él, ahol nincsenek ismeretségei, viszont anyagilag sem támogatja senki sem, hogy elköltözzön máshová. Annyi féle variáció lehet egy ember életében, de azért a fix elvárások megvannak, hogy legyen ilyen, legyen olyan. Tehát nem is az embert akarják megismerni és megérteni, a lényegét, a lényét, hanem a saját elvárásaiknak megfelelő embert keresnek, magyarul a saját elvárásaikba szeretnek bele, ha azok visszaköszönnek egy emberben. És akkor most meg lehet majd magyarázni, hogy fontos az anyagi biztonság, fontos a jó lét. Persze, hogy nem hátrány, aláírom. Épp csak hiába lenne teljes anyagi biztonságod, ha a partnered egy karrierista, pénzhajhász ember, akivel naponta alig találkozol csak azért, mert ő teremti a pénzt. De nem is kell, hogy ilyen legyen. Lehettek sokat együtt naponta, ha mégis gyökér veled, nem jöttök ki jól. De szarni bele, havonta hazahoz 3-400 ezret, vagy többet, és ez a legtöbb nőnek már elég. Inkább benne ragadnak egy ilyen megalázó, szar kapcsolatban. Konkrétan ismerek ilyen kapcsolatokat. Kifele minden happy, de belül rohad szét.

Igen, úgy tűnhet, hogy mentségeket keresek, és kifogásokat arra, hogy ma holnap 30-hoz közeledve miért is nincs még kocsim, meg külön lakásom. Sőt, elárulom, hogy jó ideje állásom sincs, pedig a barátaim szerint intelligens, művelt, sokoldalú ember vagyok nagyon jó kommunikációs készségekkel megáldva. Mégsincs kiépített kapcsolatrendszerem, mégsem tudok érdekből pi csát nyalni, nem tudom megjátszani azt, ami manapság mindenhol elvárás = képmutatás, és jópofa vágása éhbér ellenére az egészhez, még ha s.eggfej kollégákkal is kell egész nap dolgozni. Ja, és igen, még otthon élek a családi házban a szüleimmel, de még a lány tesóm is itthon él, aki ugyanolyan idős mint én, mert ikrek vagyunk. Ő mondjuk dolgozik épp, de elég szar a fizetése neki is. Ja, akkor most ássam el magam, mert életképtelen vagyok? Dolgoztam már pár helyen, becsülettel elvégeztem a munkámat, sokszor mégis mindig belekötöttek, hogy így kéne, úgy kéne, emígy lenne a jó, ezt ne csináld, többet csinálj (mikor már eleve túlteljesítettem, amit kellett > nem gyári meló, hanem irodai, terepi). Na, szóval én is diplomás vagyok, nem is büfészakon végeztem, még mielőtt valaki letámadna. De akkor én most már szóba sem jöhetek egy nőnél sem, mivel nincs egzisztenciám? Mert kb. ezt érzem. Ugye elég kínos tud lenni, amikor rákérdeznek, hogy mi a melód, és terelni kell. Miért kell terelni? Mert, ha elmondom, hogy nincs, akkor kuka. Szóval ilyen világot élünk emberek. Az nem lényeg, hogy a cérnagyártástól kezdve a világűrkutatásig bármiről el lehet velem beszélgetni, vagy a hozzám hasonló állapotú ilyen emberekkel is, érdekel az önismeret, az írás, filmezés, túrázás, kirándulás, űrkutatás, emberi kapcsolatok, környezetvédelem, akármi. De mivel nem tudnám havonta ide-oda vinni a nőt, meg biztsítani neki az anyagi jólétet (ami nem az én feladatom, mert neki a feladata a saját élete menedzselése), máris kiesek a körből. :D Ennyit erről.

Itt írta egy nő, hogy az ő párja sem melózik, mert tanul, meg kocsija sincs, lakása sem, otthon lakik, valamint intelligens ő is. Mégis van barátnője. Akkor ez csak szerencse műve lenne? Vagy min múlik?

A 26 éves nő meg azt írja, ne közmunkán éljen. Tudod, te hány olyan embert ismerek, akik egyetemi diplomával pl. geológus stb. irodai közmunkások 66 ezerért? Csak megsúgom, sok olyan értelmes embert ismerek, akik kisujjból kirázzák az 500-600 ezret kereső ügyvédeket, mégsincs más lehetőségük. Az ország nem csak Budapestből áll. ;)

Ismerek olyan embert is, aki 60 éves, valamilyen mérnök, csomó ideig dolgozott, aztán a cég tönkrement valamiért, és lapátra került ő is. Szerinted 60 évesen hova fogják felvenni? Közmunkában van egy raktárban, valamiket válogat ki, meg papírmunkát csinál. Pedig okos mérnök.

Én férfiként úgy vélem, hogy ha valakinek a felsoroltakon kívül (jogsija, kocsija, diplomája, jó egzisztenciája) egyik sincs, azért az igenis valamit elmond egy emberről.

Egyetértek, h néha elszállnak a nők elvárásai, de ez nem az a kategória. Férfiként igenis emberelje meg már magát annyira, hogy ezek közül valamlyiket meg tudja szerezni. Legalább egyet. Lehet nem túl sikeres, de okos diplomás. Vagy nem tanult, de van kocsija (pár százezerért már lehet autót venni, ami gurul).

De basszus akinek mondjuk 30 felett ezek közül egyik sincs? Én valahogy azokat a nőket nézem le, akik ilyen lúzer csávókkal vannak. (Mert azok lesznek azok, akik kiírják a kérdést, hogy "3 gyerekem van a férjem iszik/elhagyott, albérletben élünk, milegyen?")

Nekem már a mamám is azt mondta, hogy suba subához, guba gubához. Az emberek a hasonlóakkal érzik jól magukat.

Az is probléma, h manapság kevés nő keres annyit, h az ő fizetéséből megéljenek ketten. Ha jön egy pasi, aki jóval kevesebbet keres, mint ő, azt jelenti, h akkor ők nem haladnak, hanem csúsznak lefelé. Most gondolj bele kérdező, születik egy gyerek, a nő a magas fizujából elmegy gyesre, gyed-re, 3 évig gombokat fog kapni fizu helyett és a pasija alacsony fizetéséből kell megélni 3 embernek!

Azért ha van 2 kocsi a családban, az egyiket el lehet adni, ha megszorulnak. Azt egyik nő se fogja benyelni, h az ő sok munkával, tanulással, túlórával összehozott kocsiját adják el és éljék fel az árát, mert a pasijának csak érettségije van és 80E ft-ot keres.

Nekem a kocsi és a jogsi rohadtul nem számít. Nem hogy magamtól,de még a páromtól se várom el,hogy valaha is legyen. A nélkül is lehet boldogulni.

Nekem csak annyi a kikötésem,hogy legyen valami célja a barátomnak az életben, olyan munkája legyen,amit szeret csinálni és annyit keres vele,hogy meg tudjon élni.

Én értelek, de vannak azok a fiatal nők akik szerencsés helyre születnek igy gurul az életük. Pikk-pakk diplomát kapnak közben kibulizzák magukat, autót tolnak a seggük alá és lakást a szülők/nagyszülők. A jó diplomával és egy kis családi protekcióval hamar összejön a jó állás.

Igy könnyű megalapozni mindazt amit fentebb leírsz. A csippájuk is 100x nyílik és ezek után csak magukkal egyszíntű vagy gazdagabb férfiakkal hajlandóak foglalkozni. Bele nem gondolnak abba milyen nehéz mindezt összehozzni úgy hogy nincs meg a hátsó szél:nem születtek jómodú családba, anya/apa egyedül nevelte a gyerekét, problémás családi háttérból érkező fiatalok. Ilyen nőkkel nem érdemes foglalkozni. Egy részük az aki mint hülye keresi a herceget és később kiegyezik egy olyannal akivel nem akart volna mert nincs más, másik részüknek sikerül de igy sem 100% a siker. Jó néhány ilyen csajról tudnék írni neked akik már nem 25 évesek (38-40+) de ugyan ezt a "pályát" futották le sikertelenül. A pénz, a siker, az "embertelen" gondolkodásmódjuk elvakította őket és csak az anyagi javakat és a diplomákat nézték. Nem érdemes feladni vagy szomorú lenni emiatt.

-egy 25 éves nő akinek bár jogsija van de soha nem vezetett, lakása nincsen, nem is diplomázott még le..

A válaszokat elnézve jópáran vakvágányon vannak.

Pár felvilágosító kérdés:

- szerinted aki a gyereke segge alá teszi a lakást az nem gürizett meg érte?

- szerinted a diplomákat az ember két szép szemére adják?

-szerinted ha egy nőnek egzisztenciája van, akkor egy közmunka programos pasit akar magának?