Én nem vagyok szerelmes típus. Egyszerűen nem ment soha az a mindent elsöprő, magamat bármikor megalázó, feláldozó, szánalmas szerelem. Bennetek ez ott van? 30F

Oké, akkor please definiáljátok nekem, hogy a francot jelent az, amikor szerelmes vagy.

Pl. soha nem volt olyan, hogy úgy nem néztem meg a többi nőt(pont ugyanolyan elánnal, mint amikor egyedül voltam).

Soha nem volt szándékomban megnősülni.

Nem vagyok féltékeny típus sem, bár tudtommal még soha nem is csaltak meg, így erről nem tudok hitelesen nyilatkozni.

15-ös

Köszi a bizalmat, de én messze nem érzem magam megkeseredettnek. Soha nem is éreztem, sőt kifejezetten pozitív jellem vagyok.

Egyszerűen nem érzek szerelmet.

Vágyat, durva vágyat, eszelősen durva vágyat igen, de azt a most helyben birtokolni akarlak és távol tartani mindenki mástól, meg hasonlók, na az nincs meg.

Sőt az a helyzet, hogy szex esetén, miután elélveztem, sokszor egyáltalán nem is akarom a csajt magam mellett tudni, jobban szeretném, ha nem lenne ott már.

Én ezekben a dolgokban inkább lehetőséget látok, mintsem veszteséget, ráadásul valóban jóval kevésbé vagyok kitéve a nők szeszélyeinek. Egyetlen dolog zavar, hogy hazudnom kell nekik, ha szexhez akarok jutni. Amúgy sztem egészen rendben vagyok.