Én most szerelmes vagyok?

Sztori a következő röviden, tömören: három hónapig dolgoztam külföldön és ott megismerkedtem valakivel, akivel azonban három hónap alatt ha három szót sikerült váltanom... na jó, ennél azért többet, de lényeg a lényeg, nem beszéltünk olyan sokat, s ezért semmilyen kapcsolat (beszélgetős) nem alakult ki közöttünk. Három hónappal később, amikor (én hülye...) haza jöttem, el se tudtam köszönni tőle.

Azóta nem beszéltünk, sem Facebookon, sem sehol máshol, nem kerültünk kapcsolatba az interneten és semmit sem tudok róla. Áprilistól Júniusig dolgoztam kint, mindez 2015-ben történt.

Június óta, amióta haza jöttem, csak rá tudok gondolni. Igen, szexelek másokkal, és vágyok arra, hogy szexeljek másokkal, hogy iszonyatosan szuper szex-orgiákba kerüljek, és közben arra gondolok (nem szex közben), hogy... egyszerűen szeretni akarom... nem mondom azt, hogy szeretem, mert azért az elég meredek volna, de... de ha rá gondolok, egyre hevesebben ver a szívem, úgy érzem, teljesen megváltozik a világ, úgy érzem, hogy nélküle nem tudom elképzelni az életemet.

(Közben szexelek másokkal)

Tehát akkor hogy is van ez? Az, hogy másokkal szexelek, csak egy dolog, DE ha szerelemről van szó, akkor ő az igazi?

Akkor nem úgy kellene történjen, hogy nem akarok szexelni mással? Ja, hogy a szex megint más dolog, mert mondhatni "létszükséglet"? De én, aki orgiázni akar, akkor azt mondom, ennek úgy kellene lennie, hogy inkább magamhoz nyúlok, semmint, hogy másokkal szexeljek, ha igazán oda vagyok érte...

De ha nem vagyok képes hűséges lenni hozzá, akkor nem szeretem eléggé? Szeretem egyáltalán? És ha nem vagyunk együtt, miért is kéne hűségesnek lennem hozzá?

És ha ennyire oda és vissza vagyok érte, miért itthon vagyok és miért nem megyek érte? Mer' ő külföldön lakik, ahol dolgoztam, és nincs pénzem kiutazni oda...

Tehát, amint látjátok, ez eléggé bonyolult. Vágyom is a szexre másokkal és akarom is, hogy vele éljem le az életem (természetesen úgy, hogy maximálisan 100%-ig hűséges vagyok hozzá).

Mostanság egyre többet gondolok rá, és mivel megint ki kényszerülök külföldre, ráadásul a világ túlsó végére, még csak véletlenül sem oda, ahol ő lakik, úgy érzem, mintha le kellene mondanom róla, és ezért mondhatni majd' megszakad a szívem... bonyolult paradox dolog ez, mondjátok meg! Most akkor mi van?!