Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek képes lenne-e elfogadni egy nő, hogy fél évet voltam táppénzen az alább említett okok miatt?
Sajnos édesapám eltávozott közülünk fél évvel ezelőtt teljesen hirtelen, egyik napról a másikra. Sokkolt az egész, pszichológushoz is jártam, nem tudtam dolgozni. Szerencsére a munkaadóm nagyon kedves volt. Azt mondta, hogy az egyetlen lényeg, hogy lelkileg helyrerázódjak. Tudom, hogy sokan azt gondoljátok: az élet megy tovább. Ez azonban sajnos nem igaz, mert úgy érezzük, hogy egy részünket kimetszették belőlünk. Előfordulhat saját példámból kiindulva, hogy egyre mélyebbre jutunk az önmarcangolásban, önvádló gondolatok gyötörnek, ami alkalmatlanná tesz a munkára. Még most is vannak át nem aludt, átszenvedett éjszakák.
Ilyenkor azt gondolom, hogy csak egy társ segíthetne, ezért is keresek, hogy túl tudjak lépni ezen a borzalmas éven. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy amint bevallanám azt, hogy fél évig betegállományban voltam, nem is kezdene velem kapcsolatot senki. Nem érdekelne senkit az ok ebben az elanyagiasodott világban, továbbá a gyógyszerek szedése még rontana a helyzeten. Várom a válaszaitokat.
#1-es! Az teljesen mas, ha a sajat eletedert kuzdesz. Akkor sokkal erosebb vagy, hiszen Te magad teszel arrol, h helyrejojj. egy halalesetnel viszont azert marcangolja onmagat az ember, mert tehetetlen. Nincs rosszabb a tehetetlenseg erzesenel, es ez sok embert igy vagy ugy megvisel. szoval abban nem ertek egyet Veled, h a kerdezo gyerek szintjen van ebbol a szempontbol.
egy kozeli csaladtag halalanak feldolgozasar nincs torvenyben szabalyozott hatariod es modszer sem. Minden ember magahoz merten dolgozza fel es vkinek tobb idobe kerul, vkinek nem.
2 fiu ismerosom is van, akiknek meghaltak a szulei. Az egyik 14 eves volt, amikor meghalt az apukaja, es a kulvilag szamara alig lathato modon fel tudta dolgozni, es tovabblepett, pedig nagyon szerette az edesapjat.
A masik ismerosom 21 eves volt, amikor az anyukaja meghalt. A srac most 35 eves, de meg most is keptelen elengedni az anyukajat, es meg most is szuksege lenne egy jo kis szunetre, h magaba tudjon nezni es feldolgozni az anyukaja halalat. Pedig o nem ment tappenzra, hanem dolgozott. De igy sem alkalmas komoly kapcsolatra, m egyszeruen nem teljes az elete.
Attol meg, h a kerdezo fel evig tappenzen volt, nem jelenti azt, h nem alkalmas komoly kapcsolatra. Sot, szerintem dicseretes, h szant arra idot, h helyretegye magaban a dolgokat, es megprobaljon tullepni ezen a sulyos tragedian.
Kedves Kérdező!
1. válaszoló vagyok.
Engem a tanároktól kezdve az iskolatársakig mindenki bántott, piszkált a balesetem és sérüléseim miatt. Nyugtatót kellett szednem kb fél éven keresztül, és hetente pszichiáterhez jártam egy éven keresztül. Az én állapotom is romlott volna, de én szembefordultam mindenkivel, és azt mondtam, hogy az én életemet nem teheti tönkre senki. Kínkeserves egy év volt, naponta többször jöttek rám remegéses görcsök. De nekem ez segített, hogy ilyen kőkeményen kitartottam amellett, hogy csak ilyen mentalitással fogok tudni meggyógyulni. Az tuti nem segített volna, ha csak tutujgatnak és megkímélnek mindentől.
De az önmarcangolás BIZTOSAN nem a jó irány, abból nincs kiút.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!