Hogy lehetne ezt elfogadni?

Nézd,

Én (N) is eléggé csélcsap voltam. Könnyelműen ugrottam bele időnként egy-egy kapcsolatba, vagy éppen alkalmi légyottba. Úgy gondoltam, hogy megtehetem, akkor úgy éreztem, hogy kell nekem, és semmi hátrányom nem lesz belőle később.

Aztán eljött az idő, hogy erre már nem volt szükségem. Teltek a hónapok, az évek, egyre komolyabb lettem. Kialakult egy nagyon komoly párkapcsolatom, összeházasodtunk, nem tekintgetek ki belőle. A párom tudja, hogy nem tudom két kezemen megszámolni a légyottokat, viszont azt is, hogy soha senkihez nem kötődtem olyan mély érzelmekkel, mint hozzá.

Igaz, ő nem része a múltamnak, nem ismert engem anno és nem bújtam össze régebben sem egyik haverjával sem.

Én úgy érzem, hogy egy kicsit elítéled ezt a lányt a múltjáért. Lehet, hogy igazad is van. Ne várj arra, hogy ez az érzés változni fog. Nem fog.

Egy ellenpélda,

Volt egy alkalmi kapcsolatom egy sráccal, aki még a legyet is röptében... Ez a srác pár évvel később megnősült, gyereke lett, stb. Úgy néz ki, rendes családapa lett belőle. Ha én meglátom a feleségét, mindig az jut eszembe, hogy a férje biztos még most is a falu bikája, hogy is tudna egy férfi megkomolyodni.

Pedig én, nőben meg tudtam... a másikban mégsem hiszek.

Szóval, ha te most, egy év után nem hiszel, nem tudod maradéktalanul elfogadni, akkor nem is fogod később sem.

Ez biztos.